Just Bogi.. nothing else :)

totally true.

2012-03-02T04:01:00.002-08:00

Alice in wonderland

2012-03-02T03:47:00.001-08:00

2012-02-19T08:28:00.002-08:00

♥

panaszáradat 1.

2012-02-16T01:40:00.007-08:00

"Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben..." (Breton)

Összefoglalva ez minden. Minden amiben hittem, ami szerint létezni próbáltam. Már nem tartom valószínűnek, hogy bekövetkeznének a fent leírtak. Viszont ettől függetlenül a naivitásom már-már annyira tökéletes, hogy Oscar-díjat kaphatnék érte. Szürreális világban éltem.Olyan dolgokat képzeltem bele a világba, amik most már bizonyos, hogy csak az én fejemben léteztek.Úgy érzem megromlott a kapcsolatom a Világgal. Ő sem szeret engem, és jelen pillanatban én a hátam közepére sem kívánnám Őt. Ami így kimondva elég bután hangzik. Valahányszor úgy vélem csalódtam a körülöttem lévő emberekben megpróbálok elfordulni tőlük. Még azoktól is akik elméletileg szeretnek. Ez ideig-óráig működőképes, de végül feladom, és ott folytatom ahol abbahagytam. Örökös körforgás.Mindig találok olyan apró pontokat, amik rosszul esnek, sosem kerülnek kijavításra, elfordulok, újabb pont.. Nem tudom ez így mennyire érthető. Lehet, hogy rossz ember vagyok, és igen, lehet, hogy kicsúsztak a kezemből a dolgok. De mindent, amit teszek,természetesen a rossz dolgokat mellőzve, vagy igyekezvén mellőzni, azért teszem, mert én akkor azt látom jónak. Logikus. Nem áll mögötte rossz szándék. Azonban sok-sok rosszkedvűen és önutálattal telt nap után rájöttem mi a probléma. Gyenge és bizonytalan lélek lévén mindent magamra veszek. A szó szoros értelemében. Mégpedig a személyem elleni támadásnak. Ugyanis sokszor nem értem, pedig ha elmondják valószínűleg megértem, hogy miért tesznek különbséget köztem és mások között emberek. Igazságszerető ember vagyok, és sokszor igen hevesen követelem is azt, hogy mondják a szemembe, ha valamilyen jellegű probléma adódik.Face to face. Ez így lenne fair. Sajnos rengeteg mindenre magam kell rájönnöm,pedig semmiképpen sem preferálom azt, amikor a levegőben hagynak,lógva. A legigazságtalanabb jelenség számomra mindenképpen az,amikor valakik szépség alapján különítenek el embereket egymástól. Kérdem én, mi jogon teszik ezt? Hogy lehet valaki ekkora mértékig egoista, miért nem képes belátni, hogy beszélgetni akkor is lehet, ha az illető személy nem néz ki úgy, mint aki a legújabb divat újság címlapjából lépett volna elő? Miért csodálkoznak az emberek, hogy nincs összetartó erő, és ilyen mértékű széthúzás képződött ? Ha csak egy valaki végiggondolná ezt rajtam kívül.. Ez azért van mivel emberek százai,ezrei gázolnak át egymáson és nem törődnek, nem törődünk egymással. Lehet, hogy a bolhából is elefántot csinálok, sokszor túldramatizálva a helyzetet így állítva be magam mondjuk egy hisztis picsának, és nem a megfelelő kontextusból szemlélem az események folyását. Csak a magaméból. Jelen szituációban is csak mondom mondom és mondom a magamét úgy, hogy a leírt mondatok egymást követve nem is biztos,hogy kapcsolódnak egymáshoz. De most ehhez van kedvem. Panaszkodni. Az egyik pillanatban még képes vagyok pozitívan szemlélődni, a másikban pedig gyűlölök és utálok ok nélkül. Ha úgy ébredek fel aznap mindenhol csak szomorúságot találok. Legalábbis úgy érzem. Sosem hiszem el, ha valaki azt mondja, hogy jó vagyok, vagy szeretnek. Nem vagyok képes kötődni, de mintha ezt folyamatosan elvárnám.Megállás nélkül olyanoknak igyekszem megfelelni, akiknek egyáltalán nem kellene,hiszen vagy semmit, vagy utálatot kapok cserébe. Igazából nem értem magam,mármint azt,hogy miért teszem ezt. Nem tudom, hogy hová forduljak, kikkel foglalkozzak és kikkel nem. Amire mostanában igen érzékenyen reagálok az az, hogy milyen stílusan beszélnek velem. Nem vagyok én az atyaúristen, és nem várom el, hogy szeretet mímeljenek felém azok, akik egyébként még az utcán is elfordulnának tőlem, de véleményem szerint az a minimum, alapvető, emberi viselkedés norma, hogy normális hangnemben szólítjuk meg a másikat. Számomra is akadnak olyan emberek, kiknek nem, akiket nem kedvelek, de próbálok még hozzájuk is olyan stílusban válaszolni amit magam felé elvárnék. Össze vagyok zavarodva és itt halandzsálok. Tele van az agyam,pörög megállás nélkül. Nem tudok úgy írni, ahogy szeretnék. Hol vannak a szavak? Mintha le lennék korlátozva egy bizonyos szintre. Fáj a fejem. Zsong. Pihenő kell, de az nagyon. Romlott a valóság. A felszín alatt velejéig poshadt,erkölcstelen, züllött. Amihez, lassan magam mögött hagyva a képzelt álomvilágot, igazodnom kell. Na de ebben az esetben is érvényesül a mondás: Megszoksz, vagy megszöksz.

Retro

2012-02-15T06:51:00.005-08:00

Tegnap voltam retro farsangi bulin, és meg kell mondjam nagyon jó volt! Imádom ezt a stílust, a zenéket, a ruhákat, mindent mindent! :) Jelmez hiányában csak egy nagy masnis hajcsatot toltam a fejemre, és egész este azt hajtogattam, hogy én egy darab masninak öltöztem. :D Szeretek ilyen bulikba járni, mert a jelenlegi pop slágerekkel ellentétben ez egy olyan műfaj, ami nem fog kimenni a divatból, mindig visszatér, újra és újra, sosem fog a könyöködön kijönni!

Megosztom pár kedvencem, ami biztosan sokak kedvence még :D

Tényleg "néhány" lett belőle. :D

2012-02-07T11:18:00.000-08:00

Elég nehézkesen és döcögősen indult a suli, és már, vagy hatszor fejbelőttem volna magam, egyszerűen képtelenségnek tartottam azt, hogy többfelé kéne szakadnom, vagy azt, hogy semmit sem tudok elintézni! A tegnapi napom teljes mértékig katasztrófa volt, a nap végére már csak hisztiztem, és nem tudtam megnyugodni. Bánt egy kicsit,hogy az előző félévhez képest már most nehezebbek a dolgok, valóban nehezebbek és még csak kedd van. Bennem van egyfajta megfelelni akarás is, de mindenki felé, amivel sokszor nem tudok mit kezdeni, mivel az érintett személyek vagy nem veszik észre, vagy nem foglalkoznak vele, csak én leszek mérgesebb. A munkát sem tudtam elintézni, cikket kellene írnom, mivel pénteken lapzárta, nincs még jegyem a márciusi Kiss Ádámra bla bla bla.. :D A nap eredménye az lett, hogy estére már egy épkézláb mondatot sem tudtam összerakni, iszonyatosan zsongott a fejem, tele volt, kavargott benne minden. Kezdtem kikészíteni a körülöttem lévőket, kitörtek belőlem dolgok, és akkor a szélsőséges időjárási viszontagságokról még nem is beszéltem, ami Szombathelyen kiegészül egy "kis" széllel, úgy jársz az utcán, mintha mocsárban mászkálnál, vagy hegyet másznál, görnyedten, netán hóban ragadva. Remélem a Ti hetetek szerencsésebben indult! Szép hetet Nektek! :)

2012-02-04T06:08:00.000-08:00

Minden Vámpírnaplók rajongónak küldeném Sok Szeretettel, azt hiszem mindannyian így vagyunk ezzel.:P ^^

Dorian Gray

2012-02-01T00:07:00.001-08:00

A következő film, amit a figyelmetekbe szeretnék ajánlani, az a Ben Barnes (Narnia Krónikái) és Colin Firth főszereplésével, illetve az Oliver Parker rendezésében 2009-ben elkészült Dorian Gray.
A film, az "elátkozott szerző" Oscar Wilde, Dorian Gray arcképe című regényének megfilmesített változata.

Első hallásra, vagy olvasásra azt hihetné az ember, hogy egy újabb történelmi jellegű regény megfilmesítésével futott össze, azonban ez közel sincs így. A film, még az én elképzeléseimtől is merőben eltérőnek bizonyult. Olyan kategóriájú mozifilmek közé sorolnám, amelynek képkockái nem egészen adják vissza a műben leírtakat, számtalan ilyen esettel találkozhattunk már, ugyanakkor mégis van benne valami plusz, ami megfogja a nézőt,hiszen komoly mondanivalóval rendelkezik, ami a ma embere számára is örökérvényű, sőt, azt mondanám, hogy minden korban megállja a helyét. Természetesen nem ajánlom azoknak, akik a sokszor felszínesnek és üresnek mutatkozó, ugyanakkor felettébb vicces amerikai vígjátékokhoz vannak szokva, mert Ők talán nem értenék meg miben rejlik a film "értéke".

Egy fiatal,gyönyörű férfi Londonba költözik, miután hatalmas vagyont, házat, és nem utolsó sorban rangot örökölt elhunyt nagyapjától.A szerény lelkű fiút szárnya alá veszi későbbi jó barátja, Henry Wotton, aki meglehetősen eltérő nézeteket vall az életről, amit mondani ugyan könnyen mond a minden szavára éhes Doriannak, azonban azok közé tartozik, akik ezekből nem valósított meg szinte semmit soha, élete folyamán. Dorian megérkezése után rövidesen szerelmes lesz egy színésznőbe, akivel már az esküvőt tervezik, de Henry "közbelépése", s a Dorianban felébredő vágyak, mivel,hogy Henry eszméivel termékeny talajra lépett, meghiúsul, s a lány bánatában öngyilkos lesz. A történethez természetesen hozzátartozik, hogy Dorianről a film elején egy híres festő, Basil,fest egy festményt, amely, véleményem szerint Dorian kezdeti, tiszta lelkét testesíti meg, s aminek megszületésével voltaképpen eladja a lelkét az ördögnek, az örök fiatalságért cserébe, de amibe rövidesen bele is szeret,és féltve óvja mindentől, hiszen Dorian lelke a féktelen élvezetek, az élvezetek minden nemű hajszolása miatt romlani kezd, ami bűneivel együtt csupán a festményen látszódik meg. Amíg "él" a festmény, Dorian azt tehet, amit csak akar. Festőbarátja Basil, egy kiállításra szeretné kölcsönkérni remekművét, azonban Dorian nem adhatja oda, hiszen akkor már cseppet sem szemnek való látványban tengődik egy eldugott szobában. Basilt megöli, hiszen aki a képet láthatja, nem maradhat élve. Sok év telik el így, hosszú utazásra is indul, a szexualitás különböző útjait bejárva,gyönyöröket keresve,majd miután évek, talán évtizedek múltán visszatér, majdnem mindenkit megöregedve talál maga mellett, Ő azonban nem öregszik. A film végére megtalálná az igaz szerelem, amiért még megváltozni is hajlandó lenne, feladná korábbi életét, sajnos túl későn. Dorian lelke ekkorra már oly mértékű fertővé változott, amin már nem segíthet gyónás, sőt még egy esetleges költözés sem, már egykori legjobb barátja sem áll mellette,pont Ő, aki ilyenné tette. A lelke olyképp térhet jó útra, tisztulhat meg, ha elpusztítja a képet,megölve ezzel saját magát is.

Bevallom őszintén a trailer alapján sokkal többre számítottam, így 10-ből talán csak 6-ot érdemelne, de a mondanivalója, hogy hová juthat egy bizonytalan személyiség külső befolyásolás révén, illetve hová fajulhat egy emberi élet, ha csupán az élvezetek hajszolásában és a gyönyörökben talál értelmet, nagyon érdekes. Megdöbbentő igazságot tár fel arról egy emberi életen keresztül,hogy hogyan nem érdemes élni.

Ajánlom megtekintésre!

2012-01-30T10:00:00.000-08:00

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben!" ♥

Köszönöm a barátaimnak, akik,idejükhöz mérten, de mindig mellettem állnak. Akik segítenek, hogy ne vesszek el, hogy ne törjek össze, vagy, ha már darabjaimra estem,segítenek abban,hogy újra összerakjam magam.Öntudatlanul, vagy tudatosan. Kellő készséggel és szeretettel. Segítenek elhinni, hogy tényleg létrejöhet mindaz, ami már korábban is létezett, de valahol mélyen elrejtettem magamban. Bármilyen reménytelen is a helyzet tudom, hogy Ők sosem hagynak el. A nevetésük erőt ad ahhoz, hogy folytassam.A jelenlétük olyan akár egy mankó, sokszor nem tudom mi lenne velem nélkülük, ha nem támaszkodhatnék rájuk. Igyekszem mindezt visszaszolgáltatni. A bizalmat. Igyekszem mindig ott lenni ha kell. Próbálom a legjobbat,a legtöbbet nyújtani. Bár sokszor nehéz a természetem, és lehet, hogy elviselhetetlennek látszom, nem érződik a szeretetm, mégis Ők éltetnek. A barátaim. A második családom. Mert Veletek könnyebb az életem. Házat építettetek a szívemben!

2012-01-30T06:15:00.000-08:00

You lift me up, then knock me down
I’m never sure just what to feel when you’re around
I speak my heart, but don’t know why
'Cause you don’t ever really say what’s on your mind

It’s like I’m walking on broken glass
I wanna know but I don’t wanna ask

So say you love me
So say you need me
Don’t let the silence
Do the talking
Just say you want me
Or you don’t need me
Don’t let the silence,do the talking

It’s killin’ me (the silence)
~

2012-01-28T15:51:00.000-08:00

~
Ember
Kelj fel,
Tudod, hogy várnak Rád
~
Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad,amit másoknak adsz
~
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha feltudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
~
♥

2012-01-28T15:26:00.000-08:00

A hullámzó kedélyállapotokra, hullámvölgyekre, a kétségbeesett helyzetekre, szívfacsaró, el nem tűnő gondolatokra, a múltra, amit már nem kaphatsz vissza, az emlékképeidre,amik sokszor lyukat égetnek az agyadba, a lelkiismeretedre, ami ilyenkor szüntelen jelez, hogy valamit elrontottál, a félresikerült, balszerencsés szituációkra, az álmatlanul forgolódásokra,arra,hogy ez az egész egy szűnni nem akaró végtelen körforgás.

Agatha Christie- Gyilkosság az Orient expresszen

2012-01-24T10:34:00.000-08:00

Azt gondolom, nem létezik ember a földkerekségen, aki ne hallotta volna Agatha Christie nevét és ne olvasta volna legalább egy kötetét. Agatha Mary Clarissa Miller, avagy, ahogyan sokan nevezték, a "krimi koronázatlan királynője" élete során mintegy 80 detektív regényt jelentetett meg és számos általa megírt színdarab kötött ki a West End színpadán.

Rengetegszer hangoztattam mennyire szeretek olvasni. A gyermekkorom jelentős részét a könyvtárban töltöttem, szabadidős foglalkozásokon, vagy egyszerűen csak amiatt a megnyugtató érzés miatt, ami akkor fogott el, amikor a polcok közt mászkáltam, végigsimítottam az ujjaim a könyvek gerincén, vagy csak bámultam őket, s közben azon gondolkodtam, hogy egy napon majd saját könyvtáram lesz.Ezen a helyen, bármikor is kerestem fel, mindig megnyugodtam. Azt éreztem, hogy kívül esik a világ minden ártalma és fájdalma, itt nem bánthat senki sem. Ez egészen a mai napig megmaradt, a második otthonomként tekintek rá.

Sokszor haladtam el a szóban forgó írónő művei mellett is, és mindig mardosott a lelkiismeret valahányszor üres kézzel távoztam onnan."Majd később", gondoltam."Lesz még idő bőven." Van egy képzeletbeli listám az általam elolvasásra tervezett könyvekről.Természetesen a klasszikusnak számító Gyilkosság az Orient Expresszen is szerepelt rajta. Tipikusan az a könyvcím, amelyet olvasás nélkül is mindenki ismer. Ezért határoztam el, hogy én is szeretnék azok közé tartozni, akik elolvasták, nem csak azok közé a laikusok közé, akik dobálóznak a címével.

A regény 1934-ben íródott.

A történet:

Hercule Poirot, a világszerte ismert nyomozó a Közel-Keleten végzett munkája után úgy tervezi, hogy Isztambulba indul,de egy váratlan esemény miatt Londonba kell utaznia.Így kerül fel az Orient Expressz utaslistájára. Minden zavartalanul folyik, szemlélődik az utasok közt,akik keresve sem lehetnének különbözőbbek, majd felkérést kap az egyiktől, aki fenyegetések sora után megkeresi Őt: védje meg az életét. Poirot elutasítja az állásajánlatot, majd éjszaka egy kiálításra ébred, mely az éj ködébe vész. Megnézte az óráját, pontban 00:37 perc volt. Innentől kezdve megváltoznak az események. Egy ellenszenves amerikai utast másnap reggel holtan találnak a fülkéjében,ám halálának képtelen lezajlását számtalan tényező fokozza, amire úgy tűnik, nincs megoldás. Testén tucatnyi szúrás, mindegyik más mélységből és irányból, felmerül a jobb, vagy balkezes-e az elkövető probléma is. Az ügy Hercule Poirot kezében landol, aki az utasok többszöri kikérdezése, és átvizsgálása után fejben már összeállította tervét, majd a történet végén két lehetséges megoldással is előáll. Ki vagy kik lehetnek a gyilkosok? A halott fülkéjének ajtaja belülről volt bezárva, hol távozhatott hát a lehetséges gyilkos? Avagy, a vonaton tartózkodik még? Könnyen lehetséges, mivel a vonat hófúvásba került, s nem tud továbbhaladni. Revans. Valakinek csak ez számított.

Agatha Christie stílusa egyszerűnek mondható, ugyanakkor zseniálisnak is. Olyképpen csűri-csavarja az események fonalát, melybe egy hétköznapi ember valószínűleg képtelen lenne belelátni, a végkifejletre pedig tényleg senki sem számítana, többek közt én sem számítottam. Ez a regény rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal amivel megragadja az olvasó figyelmét, egyszerűen képtelen letenni, így végezve vele rövid időn belül. Izgalmas "véletlenek", véres gyilkosság. Az utasok megdönthetetlennek bizonyuló alibijei, és a frappáns megoldás. Különleges, mert egyike azon krimiknek, amelyre valós események voltak hatással. Azt gondolom, így, hogy már elolvastam, s birtokában vagyok a történetnek, hogy egy ilyen könyv olvasását vétek lenne kihagyni. Mihelyst visszatérek Szombathelyre, megrohamozom a könyvtárat, és meg sem állok addig, míg az összes könyvet el nem olvastam.

A regény óriási hatással volt rám. Felemelően lenyűgöző alkotás. Méltán vált az írónő egyik legismertebb írásává.

2012-01-23T13:46:00.000-08:00

New

2012-01-23T09:48:00.000-08:00

Sziasztok!

Nem tudom miért tettem amit tettem, csak kattintgattam összevissza, valami egyedit keresve. Ez lett a végeredmény. Nem tudom meddig marad ez így, a betűtípus viszont tetszik. Sokkal személyesebb jellege van a kézíráshoz hasonlító betűtípusoknak. Viszont nem tudom, hogy elég olvasható-e. Kérlek írjátok meg, ha az értelmezésben valami probléma merülne fel. A blog irányán is sokat gondolkodom. Csak érzelmi kifejtettségű írásokat várnátok, vagy minden mást is mellette? Szeretném, ha tennétek valamit annak érdekében, hogy többen legyünk. Akinek van kedve, sőt, kifejezetten kérném, hogy osszátok meg vagy Facebookon, vagy bárhol másutt a blog címét, hogy minél több emberhez eljuthasson! Nem azért kérem a véleményeteket, mert nem tudnék már mit írni, épp ellenkezőleg, de szeretnék a Ti kedvetekre is tenni, hiszen ez az egész nem csak rólam szól, olvasók nélkül mit sem érne az egész. Szomorú lennék, ha érdeklődés hiányában a blog bezárására kerülne egyszer a sor. Mindenesetre én eddig mindig, de ezek után is örömmel fogom csinálni, Nektek, Értetek!

Enrique koncert

2012-01-22T07:10:00.000-08:00

Ha azt szeretnétek, már pedig tudom, hogy sokan vagyunk, hogy Enrique Iglesias Budapesten adjon koncertet, akár már ősszel, dobjatok egy e-mailt a koncert@enriqueonline.hu-ra! Ne maradjunk le erről a fergetegesnek ígérkező eseményről! Szólj ismerőseidnek,barátaidnak egyaránt, akikről tudod, hogy kedvelik, a lényeg, hogy ez alkalommal összegyűljön az elegendő feliratkozás a koncert megvalósulásához! Egy álmom válna valóra, ha láthatnám, de egyenlőre csak ennyit tehetek, hogy megosztom a felhívást, ahányszor csak tudom, tedd meg Te is!

Nem akarnátok egy ilyen koncerten tombolni?

Ugye, hogy ugye?!

the lovely bones.

2012-01-22T03:37:00.000-08:00

Biztosan láttátok már ezt a filmet, magyarul : Komfortos mennyország. Az egyik kedvenc filmem. Páratlanul gyönyörű és egyben megrázó is. Alice Sebold regénye alapján, melyet nemrég kölcsön kaptam egy csoporttársamtól. Igen, az eredeti angol verziót. Ezzel próbálkozom most. Mindenfélét kipróbálok az angol szintem javításában, meg hát, már régóta szerettem volna megpróbálni, de eddig, butaság, valamiért nem mertem. Szerintem hasznos manapság, ha valaki angol nyelven olvas, vagy néz sorozatokat, filmeket, sok mindent meg lehet tanulni belőlük, olyasféléket is, amikre az iskolában nem feltétlenül készítenek fel. Elég lassan haladok, és van, hogy megakadok, azért semmiképpen sem adom fel, végigrágom magam rajta, ha törik, ha szakad, a későbbiek folyamán már biztos, hogy könnyebb lesz. (:

agyilag zokni.

2012-01-22T03:19:00.000-08:00

Pihent agyi állapotomból kiindulva küldöm ezeket Nektek! :D Jó szórakozást!
Van az efféle jellegű videóknak egyfajta szintje, ami néhol gyerekes, de ugyanakkor pont annyira vicces is! Megunhatatlan!

I'm okay.

2012-01-21T05:28:00.000-08:00

Ahogy nézegettem a statisztikákat rájöttem, hogy a januári elég gyatrára sikeredett. Amit sajnálok. Ennek viszont egyetlen oka volt : vizsgaidőszak. Nem volt vészesen kibírhatatlan, túlélhetetlen, a baj az eloszlással volt, mindegyik szinte egymás után következett, január 5-étől kezdődően. De, itt és most, megígérem, hogy mindent bepótolok, mert sok írnivaló van a fejemben, de azt hiszem megértitek, vagyis csak remélem, ha azt mondom, hogy még erre is sajnáltam az időt. Nem minden úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna, de azért a szerencsések közé tartozom, mert minden tárgyam elsőre meglett. Az első vizsgaidőszakom döbbentett rá, hogy hogyan viszonyuljak a következőhöz, de a jövő félévhez is, pedig tényleg igyekeztem. Sokszor azt hittem, hogy meg tudom váltani a világot napok alatt, ami volt, hogy össze is jött, de mivel nem vagyok Hermione és nincs olyan órám amivel vissza tudok utazni az időben, és egyszerre több helyen is ott lenni, ez a jövőben csak úgy sikerül, ha sokkal jobban beosztom az időm, még ennél is jobban. Össze is kell szednem magam rendesen, mivel nem vagyok, nem voltam, és nem is leszek olyan, akinek elég lesz egy kettes. Nem történt mostanában túl sok minden, az én péntek 13-ám eseménytelenül telt, viszont minden balszerencsés esemény megtalált csütörtökön, ez volt az én péntek 13-ám, de erről majd későbben! Az újévi fogadalmaim sem kezdtem még el megvalósítani, pedig voltak olyanok ezek közül, amiket kifejezetten januárra ütemeztem. Az a baj, hogy december elejétől kezdve teljesen másra koncentráltam, mást próbáltam úgymond feldolgozni, aztán meg egyből a vizsgák fekete levesének közepébe pottyantam! Jelen pillanatban már Salgótarjánban tartózkodom, és most minimum két hétre, mivel a suli február 6-án kezdődik csak! A testileg-lelkileg való feltöltődés időszaka ez, ami, lássuk be, már nagyon rám fért!Most azt teszem, amire már régen nem volt időm: olvasok, sorozatokat nézek, barátokkal találkozom, családozom, a SEMMIT, amit a legjobban vártam eddig, és persze ötleteket gyűjtök sok projekthez, amiket, még nem kezdtem el, de mivel új év, és egyben új élet is, ennek lassan már meg kell történnie. Kicsit úgy érzem magam most mint egy retardált, mivel néha még alap szavak sem jutnak az eszembe,ami csak beszéd közben szokott furcsán kijönni,de remélem Veletek minden okés és ebből a bejegyzésből sem lett egy olvashatatlan maszlag, és amit a legfőképpen, hogy nem pártoltatok el tőlem teljesen, ígérem megjavulok, készülök könyvajánlóval is, mindennel amit eddig Tőlem megszoktatok, de szeretnék új dolgokat is mutatni!

Legyetek jók, de azért ne nagyon! ;)

2012-01-14T10:47:00.000-08:00

The face is the mirror of the mind, and eyes without speaking confess the secrets of the heart.

2012-01-14T10:43:00.000-08:00

There's only one thing that makes a dream impossible to achieve: the fear of failure.

2012-01-08T11:57:00.001-08:00

Ennek a dalnak a lendületével vágjunk neki a jövőhétnek!
Szép hetet Nektek! :)

Enrique koncert

2012-01-05T01:34:00.000-08:00

Drága olvasóim!

Közölném azokkal, akik az Enrique koncertben érdekeltek voltak, hogy az e-mail cím gyűjtés tovább folytatódik! December 31-én lezárult ugyan, de valószínűleg nem gyűlhetett össze elég feliratkozás (5000), ezért kérek mindenkit, hogy akit érdekel az küldjön egy e-mailt a koncert@enriqueonline.hu címre, egy-két megerősítő mondattal, hogy tudják, hogy valóban számíthatnak majd a jelenlétetekre, valamiért a koncertszervező iroda nagyon ragaszkodik a biztoshoz, ami mondjuk érthető is. Ne féljetek kiadni az e-mail címeteket, úgymond nemes célért történik. A Universal Music Hungary Facebook csoportjának eventje is hamarosan elérhető lesz, ahol szintén fel lehet iratkozni! De természetesen az Enrique Iglesias Comes To Hungary csoport is szeretettel vár mindenkit! A koncert áprilisban nem valósul meg, de ha sikeresek leszünk ősszel létrejöhet! Konkrét határidő nincs, az egész csak rajtunk múlik! :)

Még további, pontosabbi infókért ellátogathattok: www.enriqueonline.hu

Aki csak teheti ossza meg a felhívást, hiszen ez sokak érdeke lenne! :)

2012-01-03T06:56:00.000-08:00

"A legegyszerűbb válasz minden kérdésre egy mosoly. Utána már döntsék el ők, hogy mit akarunk vele mondani."

2012-01-03T06:51:00.000-08:00

Mit kívánjak?

2012-01-02T03:31:00.000-08:00

Kívánok Nektek Erőt - ha térdre kényszerültök onnan mindig felálljatok, és küzdjetek,álmaitok veszni sose hagyjátok, kitartást a sok rosszhoz, mely a legváratlanabb helyzetekben, de gyakran megtalál, örömöt, boldogságot, sok nevetést, néha sírást is, hogy könnyeitek által megkönnyebbülhessetek, hitet önmagatok felé, mely, azt gondolom talán a legfontosabb, mivel hit nélkül semmi el nem érhető, akaratot, hogy célt érhessetek, de legfőképpen békét, mellyel életetek élhetitek. Ha akarod minden mássá, jobbá, szebbé válhat. Végre elkezdődhet az az élet, amelyre mindig is vágytál!

2012-01-02T03:12:00.000-08:00

Kicsit megkésve ugyan, de szeretnék Nektek Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet kívánni! :) Remélem ebben az évben megvalósításra kerülnek azok a vágyaitok, álmaitok amelyekre a tavalyi évben nem került sor, és maradéktalanul boldogok lesztek!

Valószínűleg nem vagyok tökéletes blogger, mivel nem számoltam be Nektek olyan dolgokról, mint például, hogy hol nyaraltam, milyen egyéb izgalmas helyeken jártam, és mennyi mindent csináltam, mert az az igazság, hogy nem volt olyan mértékig tartalmas a tavalyi évem, mint amennyire szerettem volna, hogy legyen, éppen ezért, az idei évhez sokkal elhatározottabban állok, nem szeretném, ha elrohanna felettem az idő. A lelkem, a személyiségem, és az érzéseim, azt gondolom teljes mértékig megmutattam Nektek, ami vagy tetszett vagy nem, de utóbb visszagondolva inkább felvállalom magam teljes mértékig, mintsem, hogy hazudjak, vagy esetleg eltitkoljak dolgokat. Lehet, hogy hasznos volt, hogy elmondtam a véleményem, és esetleg tanultatok, leszűrtetek belőle valamit, de az is lehet, hogy nem, bár aki így van, az szerintem már nem az oldal látogatója többé. Nem is tudom mit fogadjak meg Nektek, hiszen szeretnék jobb lenni, és önmagam adni. Másokat utánozni ezután sem fogok, valószínű még inkább kimondom azt, amit gondolok, de ha ez valakinek esetleg nem nyerné el a tetszését az ne jöjjön hozzám. Nem is vonnék még le messzemenő következtetéseket. Boldog Új Évet még egyszer Nektek! :)

A múlt a páncél, a jövő a kard, a harcos Én vagyok!

Dream bubble

2011-12-26T06:42:00.000-08:00

Már régebb óta ígértem a "regény kezdeményem" bemutatásra. Sokat gondolkodtam rajta, hogy megosszam-e vagy sem, nem is tudom, talán egy kicsit most is félek. Nyár és ősz környékén ügyködtem rajta, nem volt mostanában túl sok időm ezzel foglalkozni sajnos.Lehet, hogy nevetségesnek fogjátok találni, vagy értelmetlennek, mindenesetre tényleg kíváncsi leszek a véleményetekre, hogy érdemes-e folytatni, vagy foglalkozni-e vele, avagy sem. Szeretnék ilyen irányban is elindulni, nem tudom van-e hozzá kellő affinitásom, mindenesetre el tudnám magam képzelni ebben a szakmában. A cím : Álombuborék. Egyenlőre nem magyaráznék el csak annyit, hogy az álombuborék egy metafora egyben, ami a történet végére teljesedne ki és nyerné el az értelmét. Szeretnék egy olyan történetet írni, amiben nagy mértékben benne lennének olyan tapasztalataim, amiket nem feltétlenül rosszként éltem meg, de ha visszamehetnék az időben akkor mindenképpen máshogy csinálnám, na meg persze 100%-ban tükröződne az én érzelmi világom, véleményem stb, de az is lehet, hogy teljesen más lesz az egészből. Az is megtörténhet, hogy egy blog-regény lenne végül , de mindenképpen szeretném, ha történne végre valami, nem csak úgy lenne. :)

Bevezető fejezet /félkész/

Annyira egyedül érezte magát abban a komor, egyhangú szobában, mint még soha. Már nem érezte az otthonának, eltűntek belőle a színek,odalett minden érzés, melyet egykor ő maga varázsolt ebbe a szobába, s amelyet az ő kis "Csoda világának" nevezett. A falakon a tapéta már kopottá vált, a poszterek pedig, amelyek a falakon függtek már ósdinak tűntek, és nem árasztottak emlékeket. A Tv feletti polcon sorakozó plüssállatok már nem sugallták a gyermekkor megnyugtató biztonságát. Az ágy melletti éjjeliszekrényen fekvő hógömb -benne a bohém hóemberrel- melyet mindig, amikor megrázott elmosolyodott-most egészen biztosan nem hozta volna el a várt örömöt. A szoba sarkában álló zongora, mely egykor zenével gazdagította lelkét, már csak porosodott, halvány emlékeket magában hordozva, hogy egykoron játszottak rajta. Az árnyékok ijesztően tükröződtek vissza. A padlóra hajított ruhák idegen jelenlétét keltették, pedig ő dobálta szét reggel, miközben iskolába készült. Sietett, és szétszórt volt mint mindig, de jókedvű amilyen általában, és álmában sem gondolta volna, hogy a nap végére ennyire magába zuhan. Reggel még volt célja, úgy hitte minden rendben lesz. Ám most, ahogy ott ült az ágya szélén és a plafont bámulta hirtelen félelem kerítette hatalmába. Már nem találta a helyét ebben a világban. Karjait erőtlenül vetette maga mellé az ágyra, nem értette miért engedte őt el olyan hirtelen a világ. Hirtelen hátradőlt, és elterült az ágyon majd szépen lassan álomba sírta magát. Érezte, ahogy szemei elnehezednek, s könny áztatja el őket. Úgy hitte az álmaiban végre megnyugvást talál, a csend és béke országában.

Kiskorában gyakran tette ezt, egy lehetetlen helyzet elől nem másokhoz, hanem az álmaihoz menekült, a vágyaihoz. A pillanatnyi mámor és elégedettség a boldogság illúzióját keltette, ilyenkor semmi más nem számított. A megalázottság tudatát a háta mögött hagyta, kilépett személyiségéből, levetette a maszkot, melyet a mindennapok során viselt, s csakis arra gondolt, hogy végre önmaga lehet. Szárnyalhat, kiteljesedhet. Egy realitásmentes talajon a lába szilárdan állhat. Ezen a képzelt helyen szerették és megbecsülték. Voltak barátai. Igazi barátai. Tudta, hogy ez a helyzet nem vezethet jóra hosszú távon, de már-már hatalmába kerítette. A valóság irányítása alighanem kicsúszott kezei közül, ahhoz pedig nem volt elég ereje, hogy újra felépítse mindazt, ami valaha is létezett. Mert végre összeszedte volna magát, s odaordította volna a világnak azt, ami belülről nyomja. Megmondta volna azt, ami talán tekintélyt emel a feje fölé: ne bánjanak vele alsóbbrendűként, igenis fogadják el és vegyék ember számba. Érző lélek, aki ugyanúgy megérdemli a törődést akárcsak mások. És aki felé mégis sokszor senki sem néz. Beletaposnak és átgázolnak, vele miért nem törődik senki? Ő miért nem hiányozhat igazán valakinek? Vagy már ennyire kitaszítottá vált volna? Álmaiban számtalanszor eljön a pillanat, amikor kiosztja azokat, akik vele igazságtalanok voltak. Akik egy mozgatható bábnak képzelték, akit kénye-kedve szerint bárki ugráltathat. Tudja jól, ő is hibás volt, hogy hagyta magát, hagyta, hogy becsapják némi szeretet reményében. Ezt tették meg vele jó párszor, míg nem tényleg eljutott arra a pontra: elég volt! Inkább töltsön hátralévő életéből egy időszakot magányosan, de közben arra várva, aki megbecsüli őt, mintsem hazug és képmutató emberek társaságában, akik csak eltiporják őt.

Egy filmbéli jelenethez hasonló pillanatot várt, amely eddig még nem érkezett el. A képzelt jelenet szerint ő akkor és ott- a helyszín lényegtelen- elégtételt vesz azokon, akik éveken át semminek nézték, úgymond osztaná a „pofonokat”, amelyből ő rengeteget kapott, s amiktől nem egyszer képtelen volt a padlóról felállni, de bizonyos idő elteltével azért mindig sikerrel járt. Mindenki hallgató s egyedül csak ő lévén beszélő. Ekkorra már szeretnék és ismernék, és sokan kiállnának mellette. Sztárokhoz méltóan rajzanák körbe az emberek, mindenki az ő társaságában akarna lenni. De Ő több volt annál mintsem, hogy ilyen kisstílű cél elégítse ki csupán. Tudta, hogy erős és bármit kibír, s egy napon az ebből épített páncéllal áll ki az emberek közé. Igaz ugyan, hogy jelen pillanatban híján volt az erőnek, de mindezekre vágyott, és tudta, akarat van benne bőven, hogy elérje. Nem tartotta magát feljebbvalónak a többiektől, nem csorgott a nyála beképzeltségében, de azt igenis tudta, hogy ennél többet érdemel. Mindig azt hitte, ha vannak céljai, akkor semmi baj sem történhet, de az ezek által felmerülő buktatókat sokszor igen nehezen tudta kezelni.

A mai világban sokkalta inkább azok érvényesülnek, akik céltalanul bolyonganak és másoktól várják a megoldást, és közben fűnek-fának odaadják magukat. De Hanna azonban más volt. A maga 18 évével igen csak nem így látta a dolgokat, s azt sem tartotta helyénvalónak, amiért mások elítélik a hasonló meglátású embereket. Nem értette miért hiba az, ha valaki küzd az álmaiért és nem fecsérli el az életét holmi jellegtelen és értelemromboló bulikra. Tényleg ezek lennének a világ mozgatórugói? Bulikra szükség van, olyanokra, amelyekben az ember felszabadultan táncolhat és kieresztheti a gőz, nem pedig olyasfélékre, amik tudattalan állapotba sodorják, s az illetőnek másnap fogalma sincs arról mit is művelt az éjszaka folyamán, ilyenkor sokan félve nézik vissza a hívás- és sms listát, illetve az esetleges képeket, vagy viselnék később a buli esetleges „velejáróit”, és itt nem a másnaposság a legnagyobb probléma. Ezért nem értették meg a barátai sem. Egyszerűen nem vágyott rá, hogy ilyen jellegű helyeken kellesse magát miniszoknyában, melleket aligha takaró toppokban, arcán maszatolódó szemfestékkel. A szülei sem erre az életre próbálták felkészíteni.

Nos?

10.000!

2011-12-25T09:22:00.000-08:00

Szilveszteri bulira hangolódás,illetve szeretném megköszönni azt, hogy teljesülhetett a

kívánságom , még pedig a 10.000 látogató! :) Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi látogatóm lehet, akkor, amikor elkezdtem a blogolást! Eszméletlenek vagytok! Ebből látszik, hogy tényleg megéri csinálni! Remélem jövőre is Velem tartotok! Igyekszem majd, ha fogalmazhatok így, még jobb, még több, és sokkal minőségibb írásokat elhozni Nektek!

2011-12-25T02:43:00.000-08:00

Nagyon Boldog,Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! :)

About the mistakes

2011-12-23T09:13:00.000-08:00

Holnap karácsony, és napokon belül lezárul a 2011-es év is. Valószínűleg már mindenki megvette szeretteinek az ajándékokat, kiállta az áruházak sorait, készült az ünnepre, ki így, ki úgy. Alapos költekezésbe bocsátkoznak az emberek ilyenkor, de vajon megéri? Ajándékokkal meg lehet valaki szeretetét vásárolni? A válasz egyértelműen nem. Mert bár lehet, hogy egyesek pénzügyileg a toppon vannak, és megtehetik, hogy ilyen tájt mélyen a pénztárcájukba nyúljanak, de lelkileg is elmondhatják mindezt magukról? Az ünnep, a december, az eszeveszett költekezés mellett a szeretetről szól. Minden mese,film és emberi tapasztalatok azt szajkózzák, hogy a karácsony a szeretet és a megbocsájtás ünnepe. Szoktatok-e erre gondolni? Sorra veszitek-e azokat a barátokat,ismerősöket akikkel ideiglenesen vagy végleg, de vakvágányra futott a kapcsolatotok? Tegyétek meg. Ennek egyszerű oka van. Mind emberek vagyunk,próbáljuk valahogyan megismételhetetlenné tenni az életünket, próbáljuk mindenből kihozni a legtöbbet, ahogyan az saját képességeinkből adódik. De nem sikerül úgy minden úgy, ahogy az a sors nagy könyvében meg van írva,hiába próbálkozunk. Hibázhatunk,tévedhetünk. Azt mondhatnám, ennyi még belefér abba a bizonyos pakliba. Hiába szeretnénk úgy élni az életünket, hogy ne legyenek olyan pillanatok, amelyeket megbánnánk, vagy tervezzük "tökéletesre", mindig akadnak olyan tényezők,körülmények amik keresztülhúzzák a számításainkat. De ezért élünk. Az élet örökös próbálkozás, amihez, véleményem szerint nagy adag hit kell, önmagunk felé. Azonban most nem egészen erről szeretnék beszélni. Könnyen megharagszunk emberekre, miután elkövették azt a bizonyos hibát. Ez a legrosszabb ebben az esetben, mert ha valóban a barátod volt, ha valóban szeretted nem fordultál volna el Tőle,mondhatsz most bármit, fújhatod a saját igazad, a tény attól még tény. Csak arra gondolj, hogy valószínűleg olyan hibába esett, amiről egy : nem feltétlenül gondolta, hogy megtörténhet, kettő, könnyedén beleeshet bárki, sőt Te magad is. Ítélkezni könnyű, és meg nem ismerni a másikat. Esetleg kibeszélni a háta mögött az illetőt. De a bajban egymás mellett maradni,kitartani,megbocsájtani, na az az igazán szép és nehéz feladat. Azt gondolom minden kapcsolatnak van egy próbája, és azon áll, vagy bukik a dolog, hogy mennyire tudnak a felek összetartani,mennyire "akarják" egymást. Az is előfordulhat, hogy eleve nem voltatok egymásnak valóak, ezt még nem zárhatjuk ki. Azt mondják általában mindig az kér bocsánatot, akiben nagyobb a szeretet. Én általában ebbe a kategóriába szoktam tartozni, de mindig eszembe jut, hogy mi van a másikkal? Miért mondta azt nekem, hogy fontos vagyok számára, ha most fennáll egy vitás helyzet, és én kérek bocsánatot? Ez azok közé a kérdések közé tartozik, amelyekre valószínűleg sosem fogok értelmes választ kapni, maradnak a fejfordítások, keserű jellegű beszélgetések és stb. Én már félig felállítottam magamban egy listát a jövő évre vonatkozóan, amiben ez is benne van. Szeretettel, és, ami talán a legfontosabb: toleranciával viszonyulni másokhoz. Másképpen nem maradhatnak fenn a kapcsolataink. Ha Te nem teszed meg, miért várnád el ugyanezt irányodban? A 2011-es év végére, nem utolsó bejegyzésként, még annyit mondanék, hogy mindent gondoljatok át alaposan. Nem biztos, hogy mindig az a jó, amit Te teszel, vagy gondolsz, és sokszor apró félreértések miatt vesznek el örökre barátságok,szerelmek. Ne akarj örökös megbánó lenni, néha engedj büszkeségedből és ne bánts meg embereket, ne lépj át rajtuk, nézz olykor hátra is, ne csak előre.

Enrique koncert 2.

2011-12-21T22:42:00.000-08:00

Sziasztok!

A tegnapi nap folyamán sikerült megtalálnom a Facebookon egy csoportot, amelyik az Enrique koncert létrejöveteléért ügyködik! :) /ENRIQUE IGLESIAS COMES TO HUNGARY/ , ha valakit érdekel a koncert eshetősége, márpedig azt gondolom vagyunk egy páran ebben az országban akik szeretik, az először ebbe a csoportba csatlakozzon, majd pedig ott bővebb információt, sőt, linket is talál a további teendőkről! De, ha nem szeretnétek ilyet, akkor a blog Facebook oldalán / Just Bogi, nothing else/ is megosztottam már! Szerintem páratlan lehetőség, ha jól olvastam az oldalon, lehet, hogy lesz mód meetinges jegyre is szert tenni, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy sorsolnak, így néhányan azon szerencsés rajongók közé tartozhatnak majd, akik elmondhatják magukról, hogy találkoztak Enrique Iglesiassal! Én például nagyon szívesen elmondanám ezt magamról! :P A szervezők állítása szerint Enrique is nagyon szívesen eljönne hozzánk, ehhez már csak mi kellünk! 5000 e-mail feliratkozásnak, vagy azt gondolom ehhez közeli értéknek kellene összejönnie, ezért kérek minden rajongót, hogy ossza meg a felhívást, mert mindenkire szükségünk van! Nem kampányolok akárkiért, szerintem tudjátok már, hogy Enrique nagy kedvencem! Nincs sok időnk hátra, szűk két hét, úgyhogy igyekezzünk! Kár lenne egy ilyen koncertet "kihagyni", szerintem ez minden pénzt megér! :)

Az oldal linkje:

http://www.enriqueonline.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1870&Itemid=272

Addig is:

2011-12-20T01:59:00.000-08:00

Szerintetek hóban fog-e ébredni majd az ünnep, ahogy annak "illene"? :)

Enrique koncert!

2011-12-18T04:03:00.000-08:00

Sziasztok!

Szeretném a segítségetek kérni! Nem igazán szoktam tv-t nézni, nem szánok rá időt csak kivételes alkalmakkor, éppen ezért, nem láttam, csak hallottam, hogy volt a Viván egy olyan bejelentése Esztinek, hogy magyar rajongók e-mail cím gyűjtésbe kezdtek acélból, hogy Enrique Iglesias Magyarországon is adjon koncertet! Ha jól tudom, már kapcsolatba is léptek egy koncertszervező irodával, és talán 5000 feliratkozásnak kellene összegyűlnie! Régóta szeretem, nagy kedvencem, úgy emlékszem, hogy talán tavaly jött volna, de valamiért visszamondta! Nem jöhet el a világvége addig, ameddig nem voltam koncertjén! Évek óta várom már, úgyhogy, ha valaki bármilyen jellegű információt hall erről, azt megkérném, hogy ossza meg velem!

Előre is nagyon szépen köszönöm! :)

Facebook page

2011-12-16T02:34:00.000-08:00

Sziasztok!

Már régóta motoszkált a fejemben egy elképzelés, miszerint létre kéne hozni a Facebookon a blog számára egy oldalt. Egyrészt a népszerűsítése céljából,mivel szeretnék több olvasóra,látogatóra szert tenni, másrészt pedig azért, mert szeretnék közelebb kerülni valamelyest az olvasóimhoz, közelebbi kapcsolatot felvenni velük,Veletek. Ez az ötlet a tegnapi este, pontosabban a ma hajnal folyamán meg is valósult! A Just Bogi, nothing else nevezetű oldal kb. fél egy tájtól aktív "tagja" lett a Facebooknak! Nem tudom mennyire lesz hosszú életű a dolog, mindenesetre örömmel csinálom. Aki gondolja csatlakozzon,lájkoljon bátran! Mindenkit szeretettel várok! :)

Ice skating

2011-12-12T13:13:00.001-08:00

Van egy dolog, ami általában igen csak megszokta hozni a kedvem a karácsonyhoz, az utcai karácsonyfaárusok valamint a főtéren felállított kis bódék mellett, mégpedig a jégkorcsolya! Kedvenc téli időtöltéseim egyike, de kinek nem, ugyebár? Idén sajnos még nem jutottam el, pedig vasárnap invitáltak is, de zh-beli ügyeim miatt elnapoltam. Nagyon szeretem amikor olimpiai keretek között nézhetem, és odáig lehetek a gyönyörűségtől, hogy milyen szépen korcsolyáznak, és közben mindig azon gondolkodom, hogy következő életemben én is ilyen profivá szülessek, vagy pedig azon, hogy az én gyermekem is ilyen lesz majd egyszer, ha én már nem lehetek, na igen, tipikus hozzáállás. Tavaly, hó hiányában is kori nézéssel próbáltam kedvet ölteni magamra, de akkor nem igazán sikerült. Most már csak egy forrócsoki hiányozna, na meg egy kis hó. De az nagyon.

A tavalyi Vancouver-i olimpia győztese, Yuna Kim! :)

És egy kis magyar, Sebestyén Júlia,Vancouver,2010! Szerintem gyönyörű.! :)

2011-12-07T23:32:00.000-08:00

Úgy érzem kissé összekavarodtak a dolgok, kicsúszott a lábam alól a talaj, egyrészről. Nem tudok mindent kézben tartani, mintha csak látszólagosan lenne rendben az életem. Egyszer jól érzem magam, máskor pedig hirtelen önt el a harag és a szomorúság. Na akkor aztán mindenkire haragszom, az egész világra, benne minden rosszal, az összes igazságtalanság, ami benne találtatik. Szó sincs önfeláldozásról, nem szándékozom magamra venni a világ hibáit, és mindenáron megjavítani, mert ha egy ember próbálkozna, azzal nem mennénk sokra, de azért szokott bántani. Kezd rám törni a karácsonyi depresszió is. Aminek örömnek kellene lennie, ne értsétek félre, örülök is neki, de az elmúlt évek azt bizonyították, hogy itt már nem konkrétan az ünnepről magáról, és a szeretetről szólnak a dolgok, nem arról, hogy a család örül annak, hogy végre van ideje együtt lenni, megvacsoráznak, beszélgetnek, együtt játszanak stb, hanem, hogy minél több legyen a fa alatt az ajándék. Ez szokott lenni a mérce alapja. Lehet, hogy most is drasztikus kijelentést fogok tenni, de máshol éheznek. Rengeteg ember nem becsüli meg azt, amije van. Azt, hogy tud hol lakni, vannak körülötte emberek, nem kell egyedül töltenie a mindennapjait, stb. Apróságnak tűnnek, de ezek mégis nagy dolgok. Kezditek már érteni? Az ünnep a költekezés körül forog, de nem csak ezen a pár napon kellene szeretnünk egymást, lehetne mindennap "karácsony", nem csak ezeken a látogatásokon kellene a családtagoknak megismerniük egymást, szeressen mindenki mindenkit mindennap. Ezért nem kell fizetni, ez ingyen van. Nem kell lenéző pillantásokat vetni azokra akik nem költekezik szét magukat karácsonykor,attól még ugyanolyan ember,mint a többiek, vagy nem kapnak esetleg annyi mindent. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen érteni, bele kellene helyezkedni ilyenféle élethelyzetekbe, mert ezek így csak szavak maradnak, de ez természetesen nem valósulhat meg. Ehelyett jöhetne a tolerancia. De nem is filozofálok tovább. Aki érti érti, aki nem, az úgysem fogja soha. Nem akartam elvenni a kedveteket az ünneptől. Az elkövetkezendő napokban beadandókat írok, félévi zh-ra készülök és stb és stb, na meg ugye vizsgaidőszak starting, nem tudom mennyit fogok tudni ide jönni, de szeretnék. Már gondolkodom is azon, mi lehetne megfelelő zárása ennek az évnek. Esetleg a "regény-próbálkozásom" bevezető fejezete? Mit gondoltok? Várom a véleményeket :)

Baby, you're a firework

2011-12-04T01:43:00.000-08:00

Egy év alatt rengeteg minden megváltozhat. Jó és rossz irányba egyaránt, ez a dolgok rendje. Ha szerencsés vagy csupa jó dolgokat vonzol magad köré, viszont negatív aurádnak köszönhetően ugyanakkor rossz történésekkel is körbeveheted magad. Egy a lényeg: minden fejben dől el, és mindent Te döntesz el. Gondolhatjátok azt, hogy ez valami személyiségfejlesztő maszlag és stb. Egyáltalán nem az. Megpróbálom a saját tapasztalataim útján elmagyarázni, hogy miről is beszélek. Augusztus végén leköltöztem Szombathelyre, magam mögött hagytam az eddigi életem. Mindezt tettem azért, hogy jobb életem lehessen, hogy megváltozzanak körülöttem az események, új vizekre evezhessek. Már régóta érleltem magamban a gondolatot, hogy egyszer majd itt leszek, továbbá azt is, hogy az egyetemi újságnál fogok dolgozni. Közben folyton csak vártam és vártam, hol sodródtam az árral, hol pedig keményen küzdöttem. De minden kérdésre, amit a családtagjaim feltettek nekem, olyan jellegű válaszokat adtam amelyekben benne volt az, hogy minden sikerülni fog, minden, amit elterveztem. Pedig rólam tudni kell, hogy nem voltam mindig pozitív irányban gondolkodó személyiség, éppen ellenkezőleg, a pesszimisták kitaposott ösvényét jártam én is, mint sokan mások. Volt,hogy én sem mindig hittem el azt, amit éppen kimondtam. De akartam. Nagyon is akartam, hogy megtörténjenek, és minden erőmmel azon voltam, hogy valóra is váljanak azok a tényezők, amelyek akkor még csak a fejemben voltak, vagy még csak említést tettem róluk. Fontos dolog ilyenkor, szerintem, hogy át is tudd érezni a jövőbeni helyzeted, mindig egy picit beleképzelni magad az adott szituációba, így kerülve hozzá közelebb és közelebb. El kell hinned, hogy a tiéd lesz. Nos, én rengetegszer álmodoztam erről, hogy ezen a helyen tényleg megvalósíthatok mindent, amit elképzeltem, viszont nem hittem teljesen a gondolatokkal magadhoz vonzani dolgokat tézisben. De bejött. Lehet, hogy nem tűnik számotokra olyan hű de nagy dolognak az, hogy felvettek, de nekem igen, és a mai világban ez egyre csak nehezebbé válik. Félve ugyan, de elküldtem a cikkeim az újságnak, és lám, már a 3. megjelenésem lesz esedékes a jövőhéten. Mindig hangsúlyoztam, itt is, számtalanszor, hogy minden ami lesz az életemben, azt a saját magam erejéből szeretném elérni. Igaz, hogy kb. 1,5 hónapja van folyamatban a dolog, de pénteken végre dolgoztam. Elkezdtem eltartani magam, ez így hülyén hangzik, de igen is el fogom tartani magam. Szépen lassan megtörténnek velem azok a dolgok amikben eddig nem lehetett részem. Mondhatjátok, hogy gagyi duma, de minden arról szól, hogy elhiszed-e, avagy sem, hogy "méltó" vagy rá, hogy megtörténjenek. Kaptam egy olyan lehetőséget, amely által újra kezdhetem az életem, fókuszálhatok a jövőmre, kevésbé nehéz körülmények között. Persze nem mondom, hogy minden elsőre jön, és minden csoda egymást verdesi az ajtód előtt, de idővel megtalál mindaz a változás, amire vágysz. Találhatsz így szerelmet, barátokat, rengeteg eshetőség létezik. Nem kell közben feladnod saját magad, épp ellenkezőleg, még inkább hinned kell magadban!

Karácsonyra hangolódás :)

2011-11-28T03:59:00.000-08:00

Eszméletlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. Roham tempóban száguld el mellettünk, de mellettem biztos. Hogy miért mondom ezt, mikor nyilván mással is megesik mindez? Amikor szombaton Sárvárra autóztam szalagavatóra, igencsak eltöprengtem. Egy olyan ember szalagavatóját nézhettem végig, aki nagyon sokat jelent nekem, és akkor még csak egyszerűen fogalmaztam. Egy olyan személyét, akivel több mint 10 éve tart a barátságunk, lassan 11 éve. Nem tudom éltetek-e már át hasonlót. A sztorihoz kiegészítésként még elmondom, hogy fiú. Tehát, sokan azt mondják, hogy fiú és lány között nem létezik barátság. De bizony igen. Az évek bebizonyították, hogy lehetséges. Mégpedig úgy, hogy abból a 11 évből nem is töltöttük mindet egymás mellett, hiszen Gergőék egy pár éve már elköltöztek. Nos tehát. 18 évesek lettünk, ami nem meglepő. De ahogy ott ültem a tornacsarnokban és azt néztem, ahogy Gergő táncol, és egyáltalán ott van a színpadon, mint felnőtt férfi, teljesen letaglózódtam.Elkezdtem látni benne azt a gyermeket, akivel együtt nőttem fel. Akivel napokon át képesek voltunk kertet ásni, ha éppen virágokat akartunk ültetni, akivel az erdő szinte összes fáját megmásztuk, akivel bunkit építettem, akivel minden őrültséget megtudtam tenni, aki mindig meghallgatta a hisztijeimet, aki egy pillantásból is megtudta állapítani, ha épp bajom van. Akivel sokszor indultunk felfedezőutakra és éppen ezért állandóan úton voltunk, és akivel képes voltam órákon át ülni és beszélgetni, akivel néha jó volt csak a fűben feküdni és nézni az eget, akivel világmegváltó terveket szőttem, olyan sajátos és egyedi világot felépítve, olyan gyermekkort, ami azt hiszem keveseknek adatik meg. Mert nekünk nagyon színes és tartalmas volt. Igazi gyerekkor. Ebből a pár sorból nem biztos, hogy eléggé érthető, nem is lehetne 11 év történését leírni. De visszatérve, abban a pár órában felelevenedett bennem minden, és rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok. Sokszor bukom ki az állítólagos barátaim miatt, de nem kellene. Hiszen ott van nekem Gergő. Aki megtöltötte a gyermekkorom, és akivel valószínűleg meghalni is együtt fogok, olyan ez a kapocs, ami megszakíthatatlan, azt gondolom a mi barátságunk kikezdhetetlen. Akármilyen távolságra kerüljünk is el egymástól, vagy kerültünk el egymástól, mindig ott folytattuk ahol abbahagytuk. Akárkik vettek is körül, Ő mindig ott volt a háttérben, mögöttem, szilárdan, biztosan. Lehet, hogy érzelgős duma. De amikor azt látod, hogy legjobb barátodnak is feltűzik a szalagot, szépen lassan átéli azokat a dolgokat, amiket Te már igen,furcsa érzés kerít hatalmába. Ami nem rossz, éppencsak különleges. Mondhatni rááldozni valakire az egész életed, de ez nem áldozat, Ő egy olyan személy, akiért 11 év nem sok, éppenhogy kevés!

Decembernek tájékán

2011-11-24T13:44:00.000-08:00

December, az évnek az az időszaka, amikor a természetbeni elmúlás és önfeledt karácsonyi várakozás mellett előbukkannak agyunk rejtett zugaiból azok a féltve őrzött, vagy csak elfeledett gondolatok, amelyeket a tavalyi szilveszter során megfogadtunk, lényegtelen, hogy milyen testi-lelki állapotban. Ezek azok a vágyak, célkitűzések, tervek, amelyeket jobb esetben 1 év alatt szerettünk volna megvalósítani, és amiken most vagy nevetünk, vagy csak értetlenül állunk előtte, hogy miért is akartuk ezt akkor. Elkezdjük vizslatni ezt a képzeletbeli listát, de mivel szembesülhetünk ilyenkor? Vagy a sok pipával vagy netán a sok x-szel. Mivel egyre gyorsabban közeleg, az újév annál inkább törjük fejünket a következő évi fogadalmakon. Egyértelműen ez a hónap az összegzés és merengés ideje. Ismét elmúlt egy év, amiben vagy teljesítettünk, vagy elbuktunk. Kiemelkedtünk, vagy alámerültünk. Tettünk, vagy nem tettünk, hegycsúcsot másztunk, vagy csak a hegy aljáról szemléltük a fenn tartózkodókat. Akárhogyan is, az idei esztendőre kapott kvóta lejáróban van, és egyre csak azon elmélkedünk, hogy miért is hagytuk elrohanni az időt? Miért nem éltünk a jelenben, miért csak halogattuk egyre azokat a dolgokat, amelyekben ki akartunk teljesedni? Nem tudjuk a választ, vagy csak nem akarjuk kimondani. Gyávák voltunk, nem mertük megragadni az alkalmat, pedig sokszor minden azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek gátlástalanul merni, akarni, nem számolva minden esetben a lehetséges következményekkel. Gondold csak végig! Folyton azokat a terveket cipeljük magunkkal, amik az előző évből "megmaradtak", és csodálkozunk ennek miértjén. Azt hisszük később is módunkban áll majd megtenni, és megvár, de nem. Van, aminek elrendelt ideje van, ha elfutunk egy lehetőség mellett nem biztos, hogy még egyszer ránk fog találni, sőt, az esetek többségében általában messzire elkerül minket. Ilyenkor kell eldöntenünk, hogy mi kik szeretnénk lenni, hová akarunk tartozni. Azok közé, akik jókedvűen, órákon át tudják elmesélni mi mindent éltek át egy év alatt, vagy pedig azok közé, akik ilyenkor csak az ablak előtt állnak kezükben egy pohár kakaóval, és azon merengenek, hogy jövőre tényleg sikerülni fog? De miért nem most? Miért hagyjuk azt, hogy megállítson minket bármi is? Ebben a világban csak is akkor születtek nagy dolgok, ha valaki mert. Nem feltétlenül világmegváltó tervekre kell gondolni, arra sem születhet mindenki, de a kívánság ne csak kívánság legyen, hanem beteljesült álom, amivel büszkén eldicsekedhetünk akárkinek, vagy egyszerűen csak többnek érezhetjük magunkat általa. Unalomig lerágott csont, de az embernek általában arra van ideje, amire szeretne szánni. Éppen ezért, ha valamire régóta vágysz, vagy évek óta szeretnél kipróbálni valamit ne várd meg a következő évet, tedd meg, hiszen sokkal jobb elégedettnek lenni, semmint kétségek közt vergődni, és utólag bánkódni. Mert ilyenkor ez jelentkezik. Te maradsz egyedül a gondolataiddal. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan külső tényezők, amelyek gátolhatnak bennünket, de a tenni akarásba sem halt még bele senki. Ne mások életét akarjuk élni, ne legyünk statiszták, és ne csak szemlélői akarjunk lenni saját életünknek, hanem teljes mértékig éljük meg azt. Csusszanjunk át sikerrel az akadályokon. Bár az is előfordulhat, hogy olyan dolgokra vágytunk, amelyek nem feltétlenül illettek hozzánk. Ilyenkor viszont hagyjuk már az elmúlt évek hátravetett maradékát, engedjük el, legyen a múlté. Próbáljunk testhez állóbb döntéseket hozni. Így sokkal könnyebb az önmegvalósítás útjára lépni, és azt az életet élni, amelyet szeretnénk, nemde?

Veca világa

2011-11-24T13:20:00.000-08:00

♥

♥

♥

2011-11-17T13:53:00.000-08:00

Ezt a két videót csak azért, mert imádom őket, és mert igencsak nagyon várom már, hogy felbukkanjanak Szombathelyen! :D

Most mondjátok, hogy nem fenomenálisak? :D

Idő rendben ... ? Rasi 65

2011-11-17T13:36:00.000-08:00

A rövidke kis szösszenet melyet már írtam Nektek, nem ez a bejegyzés lesz, ígérem. De mindenképpen szeretném megosztani veletek életem első, és vélhetően nem utolsó kiállítás-tudósítását! :) Kérek mindenkit, hogy ne legyen teljes mértékig kritikus, mert a művészet pártolók körében lehet, hogy nem aratna túl nagy sikert, mivel nekem sok közöm nincs hozzá, de tényleg igyekeztem, és hát, ezt sikerült összehozni! :)

Az idő megítélése mindenképp szubjektív dolog. Érezzük, amikor elmúlik, majd várjuk, hogy megérkezzen a jövő képében, és szinte letaglóz bennünket a felismerés, mikor rájövünk, hogy a múlt bizony még mindig velünk van.

Mintha egy mágikus időhurokban rekedtünk volna, amire már maga a távlatcím is utal,”Idő rendben?”, mert bizony nem egyértelmű. Képesek vagyunk meglátni, megérezni azt a pillanatot melyben múlt és jelen összefonódik: ”az idő rajtunk kívülálló, de velünk buzgó”, s elénk tárul képek formájában, netán egy kiállítás keretein belül.

Minden alkalommal, amikor ellátogatnak emberek egy ilyen eseményre különleges okból teszik, s tettem én is a közelmúltban hasonlóképpen. Jelen esetben ez egy születésnap, egy kiváló grafikus életművének „megkoronázása”, bemutatása a nagyérdeműnek.

Rasperger József életének 65. életévébe lépett, s úgy gondolta itt az ideje a közönség elé tárni mindazt, amire eddig nem került sor. A Szombathelyi Képtár adott otthont ezen eseménynek, s a látogatók áramlásának sűrűségéből ítélve igen népszerűnek könyvelhető el, a művész barátai mellett a kultúrára éhes látogatók is tolongtak –e falak közt. 40 évnyi történés, 40 évnyi érzés és gondolat mely tükröződik a képekről: „az élet küzdelme a halál felett”. A legrégebbi 1970-ben készült, a legújabb 2011-ből származik.

A kiállítást megnyitotta az egyetem neves festőművésze, Tóth Csaba, aki így foglalta össze véleményét: „Egy olyan művész munkáit láthatjuk a Szombathelyi Képtárban, amelyik azok közé a művészek közé tartozik, aki csak akkor dolgozik, amikor valami közlendője van az emberekhez, számunkra szeretne elmondani valamit. Ez a művekből is átsugárzik. Nagyon sok olyan műalkotással találkozunk, ahol nem érezzük ezt. Lehet, hogy nehéz megérteni, de mindenképp benne van az a szándék, hogy azt akarja, hogy amit ő mond azzal mi gazdagabbak, többek legyünk. Tehát ez a fajta akaraterő, amely átsugárzik a műveken, ilyen szempontból tartom fontosnak ezt a kiállítást, mert ez viszonylag ritka. A jó képzőművészetnek a legfontosabb értéke az, hogy láttató ereje van, nyilvánosságra tár olyan dolgokat, amiket az ember csak gondol, vagy érez, és amikor látja a műben az ember ezt, hogy: „jé, én ezt már valamikor átéltem”, az elementáris erővel tud hatni. Ennek a művésznek egy kicsit erre a tragikus életérzésre fűződik fel az életműve, nagyon sok dolgot tud mutatni, ami a világ árnyoldalához tartozik, nem az a csillogó felszín, hanem az a dráma, amelyik már évtizedek óta kíséri az embert.”

Tehát érdemes néha-néha ellátogatni akár a Képtárba, vagy akár egy olyan helyre ahol művészethez lehet közünk, mivel kiszakít a mindennapok szürkeségéből. A legjobb szellemi frissítő az olvasás mellett, kiváltképp azért, mert gondolkodásra bír bennünket.

2011-11-14T13:35:00.000-08:00

Halihó!

Nem igazán volt mostanában értelmes megnyilvánulásom, fejben van, csak még nem volt időm leírni! Ez a két hét úgy sok és sűrű ahogy van és bőven jut belőle a jövőhétre is,-zh-k,beadandók,angol dolgozatok,prezentációk, elvileg dolgozni is fogok, a héten gólyabál is lesz etc, etc ,-de, mindenképpen számíthattok a héten egy kis szösszenetre! :)

Elöljáróban csak annyit kérdeznék, hogy ki várja már nagyon a karácsonyt? :) Vicces, de én már augusztus óta ^^ Akkor kezdjünk el itt és most ráhangolódni :) Az én egyik karácsonyi ajándékom az lehetne,pontosabban én azt szeretném, ha még idén meg lennénk 10.000-en! :)

Mindenki vigyázzon magára! :)

Anth

2011-11-10T14:41:00.000-08:00

Sziasztok! Nem tudom mennyire álltok képben coverekkel, én bevallom őszintén, nem igazán, egyszer véletlenül találtam egy Enrique feldolgozást, bizonyos Anth nevű formáció előadásában. Conor Maynard az énekes, a másik pedig a rapper, nem tudom értelmesen elmagyarázni :D Nekem nagyon tetszik amit csinálnak : popszámokat dolgoznak fel ismert előadóktól, biztos vagyok benne, hogy általatok ismerteket is, olyanokat, amelyekre egy-egy buli alkalmával akár Ti is roptátok már. :) Nem feltétlenül olyan a dolog amit mindenki kedvelne, de azért megmutatnék párat:

2011-11-09T02:48:00.000-08:00

Nos mit szóltok, ez lesz a következő parti himnusz? :)

2011-11-09T02:42:00.000-08:00

A tegnapi este folyamán a nagy angolozásom közepette, na azért tényleg tanultam is, hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltam az HBO videotárat, és lapozgattam. Már nagyon régóta meg akartam nézni Alexis Bledel, szerintem nem réginek hanem kifejezetten újnak számító filmjét, vagyis : a Diploma utánt. A történet kb. arról szól, hogy friss diplomásként hogyan helyezkedik el, hogyan tudja megvalósítani a gimiben kialakított tervét, hogyan éri el álmai munkahelyét, és természetesen álmai pasiját is, egy-két kitérővel. A filmet nem nevezném nagyon ütősnek, de azt sem mondanám rá, hogy rossz volt. Mivel szeretem Alexist kissé elfogult vagyok, mert így azt mondom, valószínűleg meg fogom még nézni a jövőben. Aranyos film, tényleg és egész vicces is, de a trailer alapján kicsit mintha többre számítottam volna:

2011-11-05T16:40:00.000-07:00

" Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hű önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot. "

Aznap kaptam ezt az idézetet Facebookon, amikor megosztottam a 8500-as létszámot, egy nagyon drága olvasómtól, ami iszonyatosan jól esett, és azóta is örülök neki! (:

Jill Mansell: Vegyespáros

2011-11-02T13:11:00.000-07:00

Ma egy olyan írónő tollából származó művet szeretnék ajánlani Nektek ami nagy hatással volt rám, igazából már az írónő maga is. Jill Mansell neve és stílusa számomra egyet jelent a könnyed női romantikával,illetve a bohém és egyben pazar életstílussal. Jill Mansell az angol írók táborát gyarapítja és olyan regények fűződnek a nevéhez, mint a Miranda nagy tévedése, Szólóban 1-2, Újrakezdés, illetve a Vegyespáros, ezen felsorolásból az Újrakezdés címűt nem olvastam még, de ami késik nem múlik. Mielőtt leírnám a történetét szeretném még bővebben megfogalmazni a véleményem Jillről. Azt olvastam a könyv borítóján, hogy " csakis akkor lát hozzá a munkához, amikor az összes lehetséges pótcselekvésből kifogyott", hozzáteszem páratlan regényeket jelentetett meg eddig. Szellemes és fordulatos. Olyan szavakat és kifejezéseket, szóösszetételeket, szófordulatokat használ amiket én csak szeretnék majd egyszer a jövőben, és lehet, hogy el sem fogom érni azt a szintet amit Ő képvisel, véleményem szerint tökéletesen írja meg egy egyszerű hétköznapi nő történetét, egyszerű ugyanakkor fenomenális. Számomra példakép, pedig én nem igazán élek ilyesmivel és nem is tartom szükségesnek. Kiemelhető még és mindenképpen pozitív jelző lenne a vidám könyvborítók sokasága amivel elárasztja az olvasókat. Ha a kezedbe veszed Jill kötetei közül bármelyiket, azt látod, hogy egyedi, színes, tarka motívumok díszítik, ami egyből feldobja a napod, nagyjából hasonló stílusú az összes, de ugyanakkor mégis különböző, és ez az egyik dolog ami szerethetővé varázsolja.

A Vegyespáros című regénye egy Szex és New York vagy egy Született feleségek stílusú történetnek nevezhető. Adott 3 barátnő, újévi fogadalmak és már meg is van a bonyodalom. Pru, Dulcie és Liza imádják egymást, ám három különböző személyiség, 3 különböző életstílus. Pru, a mindig visszafogott és precíz, Dulcie a kelekótya és sokszor meggondolatlan, Liza pedig sajátosan rövidre alakított kapcsolatairól ismert. Szokásos szilveszter előtti éves összejövetelükön mindenki megfogad valamit, valamit, amit egy éven belül teljesíteni kell. Dulcie szeretne elválni férjétől, unalmasnak és kibírhatatlannak tartja férje monoton munkavágyát és természetesen szeretne minél több kaland részese lenni, Pru szeretne férjnél maradni, Liza pedig szíve szerint megházasodni, bár egyenlőre nem mutatkozik jelentkező. Nem lenne regény fordulatok és csavarok nélkül, gondolom nem árulok el sokat azzal, ha azt mondom és egyben levonom a következtetéseket : Pru nem marad férjnél, illetve igen, de végül más oldalán találja meg a boldogságot, Dulcie ott hagyja férjét, de rájön : a kaland nem neki való és végül visszatér férjéhez, Liza pedig megtalálja álmai férfiját akit képes 2 héten túl is megtűrni maga mellett és a történet végén szóba kerül a házasság is. Természetesen nem alakul minden ilyen egyszerűen, hiszen hőseink olyanok akár egy szappanopera szereplői, megtapasztalnak mindent az örömtől a bánaton át, hiszen ott hagyják őket, útjuk során ismét rájönnek az örök érvényű igazságra: egy férfiért nem érdemes könnyeket ejteni, belekényszerülnek váratlan és egyben vicces helyzetekbe, konfliktusokba keverednek, de mint minden romantikus kategóriába tartozó történet, ez is happy end-del végződik.

Mindenki számára ajánlani tudom, ne tévesszen meg benneteket a felszínesnek mondható történet, ebben az esetben igenis ítélhetsz a borító alapján, hiszen színessége és változatossága a történetben, a cselekvés szálaiban, alakulásában is visszaköszön. Nem egyike azon regényeknek amelyek kiszámíthatóak, unalmasak, rosszul megszerkesztettek, stb. Élvezhető. Azért jó ilyen stílusú regényeket olvasni, mert kiszakítanak a mindennapok szürkeségéből, átélhetsz olyan élethelyzeteket amelyek sajnos már csak egyre inkább a filmvásznakon léteznek, és egy pillanatra Te is szerelembe eshetsz.

10/10

8500!

2011-11-01T12:33:00.000-07:00

Bevallom sosem gondoltam, hogy ennyi embert fog érdekelni amit csinálok, és hogy lesznek olvasóim. Na jó, talán csak titkon reménykedtem benne. Sokszor írtam már nektek, hogy szeretem ezt a helyet és minden történés ellenére sem fogom megszüntetni soha! Rengetegszer ad erőt nekem a tudat, hogy itt kiönthetem a lelkem, kiírhatom magamból a fájdalmam, vagy csak bombázhatlak benneteket a hülyeségeimmel. De sikerült. Most itt vagyunk, és két év után azt hiszem kijelenthetem, hogy vannak olvasóim! 8500 fő, tényleg nem semmi! Mint egy rekord, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam, fantasztikus. Ennek eszméletlenül örülök, de tényleg, igazán! Számomra ez nagyon fontos, mindig próbálok időt szakítani Rátok, próbálok minél szélesebb körökben mozogni, minél változatosabb témában írni, hogy ne csak untassalak titeket, remélem azért valamelyest haladok ezen az úton. Még mindig olyan hihetetlen, hogy jöttök, de szeretném, ha ez a szám az idő múltával csak még több lenne, remélem nem hangzik túl nyálasan, de számomra ez az egész olyan már mint egy nagy család.Tudom, hogy leszünk többen, és tudom, hogy ez az egész csak jobb lesz. Ha nem is írok kellő rendszerességgel, de próbálom az életem fontosabb mozzanatait is megörökíteni, sok írásom, sőt szinte minden írásom olvashattátok eddig itt, és őszintén remélem, hogy tetszett, és a továbbiak folyamán is megmaradtok számomra! Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok, és azt is, ha itt lesztek még!

♥

Pain& Passion&Power

2011-10-31T12:02:00.000-07:00

Az egyetlen jó abban, ha mérges vagy, hogy tisztábban látod a dolgokat, a körülötted folyó történéseket. Úgy értem, ha már nem akarsz minden második embert megfojtani és kukákat felborogatni, esetleg fellökni a buszmegállóban ácsorgó embereket, de még mindig forr benned valami, akkor elkezdesz gondolkodni. Leülsz és hagyod, hogy bármi az eszedbe jusson. Nem viccelek. Miután túljutottál azon, hogy önmagad okolod azért ami történt, vagy ha nem is miattad, de akarva-akaratlanul összekapcsolod magaddal, ülsz és érzed, hogy van ott még valami a düh és fájdalom mellett,az erő. Amit akár egy egyenletként is felírhatnánk, de csak röviden p a köbön, hiszen ez a 3 dolog együtt alkotja majd számodra a sikert. Azt gondolod hülye vagyok? Ugyan, dehogy. Amikor ma hazaérkeztem mérges voltam és muszáj volt pár kört futnom, hogy valamelyest lenyugodjak, de ahogy beértem a lakásba mindig találtam valamit ami miatt mérges lehetnék, leggyakrabban azt, hogy nem találok olyan dolgokat amik régen százszor egymás után a kezembe akadtak. Nos tehát, miután abbahagytam a hisztit, megtaláltam dolgokat. Olyan füzeteket, a naplómat, amik emlékeztettek valamire. Olyasvalamire amit már kb. két éve is akartam, és akarok a mai napig egyre jobban és jobban, de még nem lövöm le egyből. Arra akarok kilyukadni, hogy nem történnek olyan dolgok amik affelé a dolog felé sodornának amit szeretnél megtenni, nincs kellő affinitásod, vagy nincs benned elég akarat, félsz, rengeteg mindent lehetne mondani, de egyet biztos: nem jött el az időd. Bár egy bizonyos pontig ez csak egy kifogás, mert ki döntené el ugyan, hogy mikor érkeztél egy olyan ponthoz amikor már megteheted azt amiről mindig is álmodtál? Az én egyik álmom az újságírás, de nem tudom mikor mondhatom tényleg azt, hogy az vagyok, már pedig most az vagyok, de azt szeretném, ha ez nagyon, nagyon sokáig tartana, és még rengeteg lehetőségem lenne saját magam kipróbálására. A másik pedig nem feltétlenül nagyobb dolog, csak sokkal nagyobb energia meg pénz is kéne gondolom, hogy elérjen az emberekhez. Könyvet szeretnék írni, szeretném az érzéseim,tapasztalataim, vágyaim, nem is tudom, talán mindenem egy könyvben megírni, egy történetben, egy élet-darabkában. Az egyik füzetben egy régi elkezdett történetem találtam meg, a naplómban a régebbi, de nem is olyan régi önmagam, és egyébként is történtek mostanában olyan dolgok amikből meríthetek, tehát ha nem is lesz elsőre kasszasiker, de azért tervezem, akkor is megpróbálok valamit, valami olyat írni ami hasonlíthat rá. Sok elkezdett történetből, és ha nem túlzás a szívemből,lelkemből csak kerekedik valami. Tehát, ezután a mérges helyzet után én azt éreztem, de egyre világosabban láttam, és egyre jobban akartam, hogy ennek most kell megtörténnie! Úgy érzem van most bennem kellő erő és vagyok kellően mérges ahhoz, hogy rávágjam, itt az ideje, miért várakoztam idáig?

2011-10-30T09:52:00.000-07:00

Kelly Clarkson most nagyon is közel áll a szívemhez. Úgy értem, régen is szerettem, sőt, imádtam, de az évek alatt valahogy elfelejtődött, és ahogy láttam picit ő is eltűnt a nyilvánosság elől, de most ismét belelendült az új számok gyártásába! Új albumának címe : Stronger. Kelly a szívemből,szívemnek szól, ugyanis kicsit ezt a "pasi-utáló" korszakom élem, és egyébként is kiábrándultam sok mindenből és sok mindenkiből, elegem van. Kelly dinamikus dalai megnyugtatnak, jobb kedvem lesz tőlük, és ha csak gondolatban, de akkor is, egy pillanatra elégtételt vehetek azokon akik megbántanak! :) Íme néhány kedvenc:

Mr. Know it all

Because of you

Breakaway

Behind These Hazel Eyes

2011-10-23T15:19:00.000-07:00

Legyen egyszerre tél és nyár! (:

2011-10-21T09:00:00.000-07:00

Manapság egy lány már nem képzelheti magát királylánynak, akiért eljön a herceg fehér lovon,nem érezheti magát nőnek, de ha a lovat nem is számítjuk ,a lánynak maximum egy csöves marad, akit neki kell meghódítania és sajnos nem fordítva. Az évek múltával a helyzet sokkal rosszabbra fordult, a lánynak kellett magára vállalnia azokat a "feladatokat", amelyek régen a fiút illették, hiszen a fiú mára már természetesnek veszi, ha neki udvarolnak, és nem neki kell, egyszerűen kijelenthetem: elkényelmesedtek. Hol van már az a szokás amikor egy férfi virágot visz a randira a nőnek, lesegíti a kabátját, kihúzza előtte a széket? Egyáltalán létezik még a hagyományos értelemben vett "randevú"? Hová tűntek azok az idők, amikor egy férfi kezét-lábát törte azért, hogy megszerezhessen egy lányt? Most is töri, csak épp egészen más értelemben. A modern technika korában már az ismerkedés sem úgy zajlik, mint korábban, leggyakrabban az internet fogalmában merül ki az összes lehetőség. Él még az emberekben a sírig tartó szerelem képe? Történik még olyan, hogy valaki 18 éves korában ismeri meg esetleg a leendő férjét? Felmerülhet olyan szó, hogy : "házasság"? Indításnak talán drámai, de valószínűleg érthető mi a probléma. Mi járult hozzá az efféle jellegű változásokhoz? Miért cserélt szerepet nő és férfi? Azt gondolom érdemes lenne több oldalról is megvizsgálni, és már az elején leszögezni valamit: mindkét nem esetében ott áll mögöttük az a valaki, aki azzá tette őket, amik. Így talán könnyebben megérthető mit miért tesznek, de ez nem jogosít fel mindenkit arra, hogy folyton ezt csinálja olyan személyekkel is akik talán nem ezt érdemlik. Következő kérdés: Ki mit érdemel? Kezdjük talán a gyengébbik nemmel, akik talán azért mert gyengébbik nem, nem feltétlenül gyengébbek, hiszen sokszor erősebbek, és több mindent kibírnak, mint gondolnánk,eszmefuttatásom végére be is bizonyítom, hogy kire lehetne gyenge jelzőt illetni. Nem női egoizmusról beszélek, valóban így van. A XXI. században már nem divat, hogy valakiért meg kell küzdeni, az a menő, ha minden lány könnyen adja magát, ha egy fiú esetlegesen nem kapja meg egyből amit szeretne tovább áll, így megy ez, lányról lányra. Egy mély érzésű lány akiben gyerekkora óta az őszinte és mindent elsöprő szerelem képe él, hiszen a családjában is hasonló mintát látott gyorsan elkeseredik, mert bár az óvodában játszi könnyedséggel megkaphatott bárkit, a való életben már őt dobják el, és ez így mehet éveken át. Természetesen általánosságban beszélek. Nem érti mi a baj, miért kapja azt amit, hiszen okos, talpraesett, kedves, barátságos, jól el lehet vele beszélgetni, és mindennek a tetejében még szép is. Az már biztos, hogy nem az az első szempont, hogy kivel mennyire és milyen mélységig lehet jól elbeszélgetni, de az sem feltétlenül, hogy szép-e. A dolgok drasztikusabb irányba tolódtak, az érdekek kerültek előtérbe. Ki mit tesz meg, mit hajlandó bevállalni, és itt jönnek a képbe az egy éjszakás kalandok. Habzsoljátok az élvezeteket,ahelyett, hogy értékeket keresnétek. Azoknak a lányoknak akik a sok csalódás után még mindig nem ábrándultak ki eléggé, és még mindig várnak arra aki nem csak tárgyként kezeli őket, hanem tényleg érdeklődik iránta ,hány évig kell várniuk? Mi a rossz abban, ha vannak céljaik és nem csak a sivár és felszínes dolgok iránt érdeklődnek? Valaki avasson már be, de komolyan. Lassan titkolnivalóvá válik, ha valaki komoly kapcsolatot szeretne, nevetség tárgyává válik. Nem azt várnánk el, hogy minden úgy történjen mint a tipikus hollywoodi filmekben ahol mindenki percek alatt szerelemre lobban, de ez azért talán mégis túlzás. A másik nem, férfiak. Akik mindent úgy tesznek ahogy nekik jó ,bele sem avatva ebbe a másikat. Azt hiszik minden úgy jó ahogy ők gondolják, abban nincs szemernyi hiba sem. Tévedtek. Azt gondoljátok jogosan vetítitek ki a soron következő lányokra ex-szerelmeitektől elszenvedett veszteségeiteket, de fel sem merül bennetek az, hogy talán nem mindenki ugyanolyan, és, hogy mindent helyre lehet hozni, ha valóban akarnátok. A második, ha már szórakozás, tartson sokáig, nem vagytok képesek feladni a már említett csalódások után kivívott függetlenségeteket, mintha nem lenne elég lány, akiért tényleg érdemes lenne. Ugye-ugye? Elég könnyedén elintéztek mindent, szimplán csak egy vállrándítással, de az esetleges történések után a lány marad ott egyedül, fájdalmai közepette. Eltűntök,nem kerestek, mintha nem is léteztetek volna. Nem lesz célravezetőbb az igazság elhallgatása sem, mert ezzel még nagyobbat löktök rajtunk, mintha a szemünk elé állnátok, de nem mertek, ennyi a különbség, ez lenne a minimum amennyit megérdemelnénk. Mindez a lány életében egy egész könyv, a tiétekben? Egy pár oldal, esetleg fejezet. És a következő: mindenki egymást okolja. Senki sem képes magába nézni, és megpróbálni felépíteni mindazt, amiről azt hitte elveszett. Nem mertek szembenézni a gyengeségeitekkel, ehelyett beéritek üresfejű, érdek-és értéktelen típusú lányokkal, mert azt hiszitek ők nem bánthatnak meg benneteket, mert ezt már tényleg kézben tartjátok. Azonban egy idő után elő-elő bukkannak a valódi érzelmek, akkor hiába kapálóztok, senki sem vesz titeket komolyan már. Mi lesz ha ők is otthagynak titeket? Ezért lesz ez egy örökös körforgás. Miért nem próbáljátok meg vállalni a kockázatot? Látni már miért gondoltam, hogy nem a nőket kellene egyéb jelzőkkel illetni? Természetesen mindkét félben vannak a már említett hibákon túl is bőven, érdemes lenne magunkba néznünk. Milyen jó lenne, ha mindent olyan szépen összelehetne rakni, mint a kirakós darabjait ,minden komplikáció, szívfájdalom nélkül, nemde srácok? Legyen ez egy üzenet amit mindenki válaszoljon meg magában.

2011-10-17T13:42:00.000-07:00

Egy kicsit gáz, ha magunkra ismerünk?!

i think i could understand.

2011-10-16T13:18:00.000-07:00

Meg kell mondjam, ahogy elkezdtem nézni a tegnapi X-faktort az jutott eszembe, hogy milyen gyenge az idei felhozatal, úgy értem, persze, vannak jó hangok és arcok, és én egyébként sem lennék képes ilyet énekelni, de az este abszolút kedvence számomra Muri Enikő előadása volt, aki Beyonce- If i were a boy című számát énekelte. Beyonce egyébként is nagy kedvencem, és ezt a számát is imádom, Enikő nagyon hasonlóan tudta elénekelni, ami nem negatívum, mert nem másolta, nőcis volt és nagyon nagyon jó! Enikő azért is lesz szerintem nagy kedvencem, mert picit olyan Kelly Clarksonos beütése van, az én véleményem szerint, és hát őt is szeretjük! :)

2011-10-14T12:30:00.001-07:00

Nem tudom miért érzem ezt, de haragszom az emberekre. Vannak kivételek, de valamiért most és már egy ideje olyan mérges vagyok. Könnyű kibírni úgy egy hetet Facebook nélkül, hogy haragszol bizonyos ott fent lévő emberekre. Mintha egy semmi lennék, akit simán lógva lehet hagyni válasz nélkül, akitől nem lehet megkérdezni ok nélkül, hogy éppen mi újság vele, aki nem tűnik fel senkinek, ha nincs ott valahol és így tovább és így tovább. Tényleg nem vonatkozik mindenkire, és tudom, hogy attól sem fog semmi változni, hogy ezt most leírom ide, de muszáj, különben megbolondulnék, azt hiszem. Sokszor gondolkodom azon, hogy van-e olyan személy akinek tényleg fontos vagyok, vagy akinek tetszem-e esetleg, mindegy, bármelyik kategória, senki nem lép semmit sem. Ha valakiről tudni szeretném, hogy hogy van, írnom kell, ami nem feltétlenül kényszer, ha szeretem az adott illetőt, csak fordított irányban is jól esne. De mindegy, megpróbálom ezen is túltenni magam, vagy esetleg azon, hogy az emberek agyára megyek. Mert bizony ez is előfordulhat. Lehet, hogy nekem kellene változnom. De miért csak én jutok el mindig eddig a felismerésig? A másik dolog amitől már egy ideje a falra mászom, de attól viszont nagyon : ha valaki szép, azzal minden fiú, vagy nem kollektíven, de mindenki kedves, ha valaki már kevésbé, akkor éreztetik vele, hogy jelen lehet ugyan egy társaságban, de nem tetszik az ott jelen lévő fiúknak annyira, mintha csak megtűrnék a társaságban. Komolyan gondolom, ez a világ egyre gyerekesebbé válik. Nem lehet valakivel szimplán csak jóban lenni? Miért kell különbséget tenni szép lány és nem szép lány között? Ez egy beteges vicc. Sokszor éreztem már ezt, és ha megszakadok se tudok minimum Jennifer Lopez lenni, úgyhogy bocsánat, de engem így kellene elfogadni és nem minimum egy topmodellt várni. Mostanában egyre többször érzem azt, hogy haragszom a világra és sokszor vagyok szomorú. Vagy csak túl sokat várnék? De most komolyan. Mikor azt hiszem, hogy minden rendben van is történik valami. Nem tudom miért hisztizem, de most ilyen hangulatban vagyok. Oké, hogy változik a világ, változik minden és mindenki, de miért egy lánynak kellene, hogy udvaroljon egy fiúnak? Mennyi jel kell, hogy valaki megértse, hogy tetszik valakinek? Egy kissé kiábrándultam azt hiszem ...

Gaga

2011-10-14T01:36:00.001-07:00

A napokban ismét rádöbbentem valamire: én imádom Lady Gagát. Mármint, tudtam eddig is, hogy szeretem, de miközben a régi számait hallgattam teljesen letaglózott a felismerés. Ez a nő olyan hamar robbant be a köztudatba és lett sikeres, hogy az eszméletlen. Milliók imádják szerte a világon, telt házas koncerteket ad, és olyan egyedi, néha már drámaian egyedi a stílusa, hogy egy pillanatra mindenki elgondolkodik azon, hogy ez a nő tényleg tud valamit, az összes dala sikeres, a klipjei a megjelenés után pár nappal már elérik a milliós nézettséget!Annyira becsülendő, vagy nem is tudom milyen jelzőt használnék rá, de az amit csinál, ő nem követ senkit és semmit, őt követik ezrek, teljességgel vállalja önmagát, és ki mer teljesedni az embere szeme láttára. Mintha semmitől sem félne. Az már biztos, hogy örökre bevésődött az emberek tudatába, hogy ki is Ő. Britney illetve Madonna után egészen biztos, hogy Ő lesz az a soron következő személy akire illetnek majd a Pop Hercegnő vagy a Pop Nagyasszonya szerű jelzőt. Én most megosztanám veletek pár kedvencem, csak mert már napok óta ebben a légkörben leledzem, és ahogy hallgatom őket eszembe jutnak azok az emlékek és érzések amiket akkor éreztem, mikor először hallgatni kezdtem őket, és számomra már ez is egy bizonyos plusz Gagával kapcsolatban. Életművész.

.♥

2011-10-09T13:57:00.000-07:00

Peregnek a napok és hetek, nem feltétlenül tudok izgalmas dolgokról beszámolni, viszont készülök 2 könyvajánlóval, illetve 1 film ajánlóval is! :) Holnap lesz az első megjelenésem, amit már nagyon várok, de amit persze még jobban: a visszajelzések, hogyan tetszenek majd az embereknek az írásaim, mert ez egy kezdő író, újságíró szempontjából nagyon fontos, bár nekem eddig is számított a környezetem véleménye, nem tudom miért, de valamilyen szinten még mindig bennem van az az örökös megfelelési kényszer, nem igazán tudom kiírtani magamból. Egyre több a dolgozat,beadandó, mondhatnám zh, nézem az X-faktort, amit hiába fogadtam meg annak idején, ha nem Nikolas nyer nem nézem, újfent belefogtam, és egyenlőre még nézem, már akad is 1-2 kedvencem ( Gergő és Vera), bár az idei X-faktort kicsit másnak érzem, eddig kevésbé jobb a tavalyihoz képest. Új fogadalmat tettem: 1 hétig nem megyek fel a facebookomra, egy barátommal fogadtam, és ha állom a fogadást megkapom azt az órát, amit kinéztem, ha nem, akkor én veszek, de egyébként is lenne egyen óránk, szóval ezzel csak én nyernék most! :) Tervben van egy beöltözős party a jövőhét után, holnap kapok jelmezt, kíváncsi vagyok, most nagyon sok változáson, újításon töröm a fejem, a hajam is gondoltam, hogy levágatom, tetszik most egyfajta stílus, ami nem tudom, hogy jól állna-e nekem, vagy sem, mostanában mondjuk úgy élek, hogy ami tetszik az jöjjön, és amit szeretnék, nem sokat teketóriázom! :) Hát ennyi most nagy vonalakban, igyekszem sűrűbben írni, ja és egyébként amiket olvashattatok mostanában írásokat azokat küldtem el az egyetemi laphoz is, tehát Ti már előbb értesülhettetek, mint a többiek! :) Remélem tetszettek, addig is, míg újra nem jövök vigyázzatok magatokra!

Puszi (:

2011-10-08T12:16:00.000-07:00

Most nem gondoltam semmilyen bevezetőt, egyszerűen csak írom ami a fejemben van, ahogy azt a vezetéselmélet tanárom mondaná, írd, írd, írd, és írd és újra és írd.. Annyit szeretnék mindenekelőtt tisztázni, hogy szeretek itt élni, és szeretem az új életemet, amit kaptam, és hiszem, hogy ez csak jobb lesz, és persze, hogy jobb lesz, hiszen most már elkezdtem az újságnál is tevékenykedni, ami már egy plusz, hiszen mikor elterveztem már, még le se érettségiztem, de már tudtam, hogy egyszer itt leszek, és tényleg. Ez valami mágia lehet, vagy nem tudom, ennyire nem érzem magam szerencsésnek, mondjuk többé-kevésbé be szoktak jönni a számításaim. Amit sajnálok, hogy még mindig nem tudom lezárni a tarjáni életem, egyszerűen nem megy az elszakadás olyan emberektől, akiktől már ott el kellett volna köszönnöm, már ott le kellett volna zárnom, és egyszerűen nem értem, hogy miért, miért nem vagyok képes elengedni? Szeretném a szombathelyi életem megspékelni olyan dolgokkal amikben nincs ott Ő, amikor nem gondolok rá, és nem akarok annak ellenére sem megfelelni neki, hogy tudom, hogy nem érdekli, kb. bármit csinálok. Azt érzem, hogy eddig tök jó minden, és mintha folyamatosan az is lenne, de kicsit kezdi megmérgezni a dolog a lelkem, vagy nem tudom, mintha folyton magamnak tennék keresztbe ezzel, de most azt fogom mondani, hogy vége, befejeztem! Akármennyire is nehéz, és ismerem magam, most sikerülnie kell, muszáj a rossz dolgokra összpontosítanom, azokra amik fájtak, máshogy nem sikerülhet. Így hogyan történhetnének velem jó dolgok, ha folyton a múlton rágódom, vagy olyan dolgokon amik nem történtek és nem is fognak megtörténni?Nem tudom mit láttam, vagy látok benne, de már várom azt, akinek nem csak egy leszek, hanem az Egyetlen, az Igazi.Ez egy új lépés, egy új irány,bírnom kell, mert nincs más választás.

2011-10-03T03:29:00.000-07:00

Szoktál-e azon tűnődni miközben farkasszemet nézel saját tükörképeddel, hogy valóban azt látod aki lenni akarsz, akit látnod kell? Figyelsz arra, hogy közben mit érzel? Az érzés, mely akkor járja át tested jó vagy rossz? Elégedettséggel tölt el, vagy elriaszt? Állod -e a tekinteted, vagy inkább elfordulsz és elhessegeted a fejedben felgyülemlő gondolatokat,képeket? Amikor az utcán jársz-kelsz és figyeled a körülötted lévőket tudatosul-e benned, hogy tartozol valahová? A mai világ már alapjaiban épül a sablonos keretekre támaszkodó, felszínes, szerepet játszó, mímelő emberek sokaságára. Ritka kincs az egyedi személyiség, nem találni bárhol. Akivel, ha beszélsz, érzed, hogy valami más, valami megfoghatatlan dolog van jelen, különleges érzés vibrál a levegőben. Mintha szárnyalna a szabadság. Akit jó látni, ahogy tesz-vesz. Nem azt gondolom, hogy senkinek sincs személyisége, és mindenki a másikat utánozza, "majmolja",hiszen mindenkiben van valami különleges, ha jobban szemügyre vesszük, de sajnos egyre többen állnak be a sorba, és ez leggyakrabban a divat terén nyilvánul meg, vagy különféle cselekedetek sorában. Ha valaki nem követi az éppen aktuális trendet, hanem próbál valami olyat belecsempészni az öltözködésébe ami máshol nem látható-mert ugyebár roppant mód zavaró tud lenni, ha valakiből "több van", akkor egyből felmerülhetnek olyanféle kifejezések mint például : "különc", "csodabogár", bár az utóbbinak van némi pozitív tartalma. Ez még a kisebb problémák közé sorolható, ha valaki azért öltözködik úgy, mint a többség, mert fél, hogy ezáltal kilóg és nem fogadják el,bár ez szimplán csak az illető gyengeségét mutatja, a komolyabb és súlyosabb következményeket magában foglaló események már ezen túlmutatnak. Ha valaki szeretne bekerülni egy bizonyos baráti társaságba a népszerűség kedvéért, vagy csak némi figyelem reményében, hajlamos megtenni olyanokat is, amiket egyébként nem tenne, ezen a vonalon egészen sokáig lehet menni, rászokhat ezáltal az érintett személy drogokra, netán alkoholra, megromolhat a kapcsolata a családjával is. Mint már említettem a népszerűségnek nagy ára van, bizonyos körökben, és az elfogadhatóság jelenként megjelenhetnek ilyen tényezők is. Felmerülhet a kérdés: Milyen az egyedi személyiség? Másabb mint a többiek? Mit csinál másként? Azt gondolom sokan félnek teljes mértékig elfogadni azt, amit Ők maguk képviselnek, hibáikkal, gyengeségeikkel együtt, nem mernek szembenézni önmagukkal,felvállalni mindezt a nyilvánosság előtt. Ha ezt megtennék máris egy bizonyos fokkal könnyebben nyitnának mások felé, az általuk kitűzött célokból könnyedén lehetne várat építeni,könnyebben válhatna valóra. Talán ez lehet a kulcs. Ha valaki ismeri, és valamilyen szinten szereti is önmagát rendelkezhet egy egészséges önbizalommal, nem fogja görcsösen és állandó félelemben élni mindennapjait,pozitívan tekint bármire amihez hozzáfog. Nem hiszem azt, hogy az egyedi ember jelző csak a különféle kacatok gyűjtésében mutatkozik meg, nem kell feltétlenül eltérő dolgokat tenni, nem szükséges olyan szokások rabjává válni ami ránk egyébként nem jellemző. A hangsúly Önmagunkon van. Elfogadni,szeretni,megérteni.Találjuk meg, mutassuk meg. Az aki mások utánzásában éli ki magát sosem lesz kerek, valamit egész életén át hiányolni fog,sosem fog tudni sajátos, eredeti módon megnyilvánulni Erről kellene úgymond leszoknia mindenkinek. Ami viszont fontos, és azt jól megjegyezni, hogy a saját utad te magad választod, közhely, de attól még így van. Nem szabad félni attól, hogy mások elítélnek, hiszen nem másoknak akarsz megfelelni, hanem magadnak, a különbözőséget fordítsd a saját javadra és érezd, hogy így érsz többet. Ne hagyd, hogy ez a folytonosan megváltoztató világ bekebelezzen,felőröljön, ne szállj be a mókuskerékbe, egészen biztos, hogy nem fogod megbánni.

2011-10-03T03:17:00.001-07:00

Mert nem mindent lehet feldolgozni, de idővel mindent meg lehet szokni.

Welcome October!

2011-09-30T12:19:00.001-07:00

Tudjátok szerintem sokszor az a baj, hogy nem éljük meg igazán a pillanatot. Vagy a múltban ragadunk, vagy pedig kétségbeesetten repülnénk a jövő felé. Nem a jelenben tartózkodunk. Nem figyelünk azokra az apróságokra amelyektől szép lehet egy nap. Amikor hazafelé sétálsz, és érzed, ahogyan a szél megsimítja az arcod, fázol, összehúzod magadon a pulóvert és örülsz, hogy nemsokára otthon lehetsz. Otthon. Aztán ahogy belépsz az ajtón magad körül látod azokat az embereket, akik nélkül nem lehetne teljesebb az életed. A családod. Netán egy-két barátod. Látod, ahogy mosolyognak, örülnek annak, hogy megérkeztél.Örülj nekik, szeresd őket. Másnap ahogy reggel suliba mész, a nap sugarai simogatják az arcod, érezd, hogy mennyire vidám a reggel. Szívd magadba a napfényt! Töltsd meg színnel azt a reggelt, amelyről ébredéskor még azt hitted elveszett. Délután ahogy elsétálsz a park mellett érezd a fák leveleinek illatát, állj meg egy percre, és lélegezd be!Nézd a színes levelek kavalkádját. Éld meg, érezd át, hogy ősz van! Szívd be a friss levegőt! Gondolj arra, hogy sosem voltál még boldogabb és elégedettebb. Keresd meg minden napban a szépet, hiszen mindegyiknek van,mindegyikben rejlik valami különleges. Ne akarj előrébb szaladni, később bánni fogod, hogy elszalasztottad a pillanatot.

2011-09-29T13:38:00.000-07:00

Küldeném ezt a számot elsősorban a magam vigasztalására, mivel nem lehetek ott a holnapi koncerten, másodsorban pedig azoknak, akik ott lehetnek,tombolhatnak, és ami talán a legfontosabb: láthatják Britney-t!:)

2011-09-29T06:17:00.000-07:00

Nem tudom meddig fog tartani ez az állapot, de jelenleg úgy érzem, hogy boldog vagyok és elégedett. Igaz ugyan, hogy az egyetem kezd igazán beindulni és tartalmassá válni, de végre elkezdtem csinálni azt amit szeretnék, amit szerettem volna mindig is. Nem szeretném, ha azt éreznétek, hogy "sztárolom" magam, mert már ezt is megkaptam, igaz, hogy csak egyetlen személytől. Az egyetemi lap újságírója lettem, lehetek. Még nem áll minden logikus sorrendben össze a fejemben, de azt tudom, hogy tetszik és lelkesen teszem amit kell. Számomra ez egy nagy dolog, és szeretném tényleg komolyan venni. Igazából előtte napokig csak vártam valamire, valami nagy dologra, valamiféle történésre, és aztán bekövetkezett, kisütött a nap.

Jókedv reggelre ^^

2011-09-22T01:25:00.000-07:00

Gálvölgyi ♥

2011-09-19T04:13:00.000-07:00

"Úgy érzem kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, melynek az első fele elveszett.. Ez lehet a szerelem - a teljességérzet hiánya."

A múlt héten ismét kezdetét vette a legújabb és egyben legnépszerűbb-szerintem- sorozat harmadik évadja. Az első rész fenomenális izgalmat hozott, meghozta azt amit vártunk,és amit még sok epizódon keresztül fog boncolgatni, vajon mi lesz Stefannal, Caroline és Tyler viszonya vajon hogyan alakul, és a legfontosabb felvetődés: Elena és Damon között vajon szövődik valami komolyabb? Fog-e történni valami? Egyszerűen imádom ezt a sorozatot, számomra megunhatatlan, a végtelenségig el tudnám nézni, mindig képesek olyképpen csűrni-csavarni a szálakat, hogy a néző egyáltalán ne sejtse, hogy mi fog következni, mindig okoz meglepetéseket! Ez a szám, ami szerintem gyönyörű, az egyik legszebb jelenethez társul, nagyon szívhez szóló üzenetet közöl!

About the american moovies

2011-09-16T13:35:00.000-07:00

Az amerikai filmeket mindenki ismeri, és szereti is. Nem múlna el év, hogy ne jelenne meg több tucat film a piacon. Évente akár 20 is. Népszerűek, illetve népszerűvé teszik az aktuálisan imádott sztárok, hiszen ez is évente változik, hogy ki áll épp a népszerűségi ranglista legfelsőbb fokán, és akkor most kiért érdemes rajongani és stb. Az ilyen filmek mulattatnak, kiszakítanak a szürke hétköznapokból, ideig-óráig elfeledtetik velünk azt, hogy kik vagyunk és betekintést adnak egy másik világba, elmerengünk arról, hogy kik lehetnénk. Viszont mulandóak.Kevés akad közülük amely komoly értékek hordozója lenne és nem feltétlenül a felszínes és ostoba történésekből verbuvált sztorira épülne. Kiismerhető módon bonyolódik a cselekmény szála. Ha éppen szerelmes történet: Találkozik egy nő és egy férfi a film elején, megtetszenek egymásnak, de történik éppen valami, ami miatt el kell válniuk egymástól, közben esetleg kiderül, hogy mindketten párkapcsolatban élnek, és később az is, hogy boldogtalanok párjukkal, közben folynak tovább az események, történnek rossz dolgok is, esetleg találkoznak ismét, de még most sem lehetnek együtt, és mikor már azt hinnénk, hogy sosem, a végén egymáséi lesznek. Történjen bármi, ez az egy mindig biztos az ilyen filmekben. A séma minden esetben ugyanaz. Ahogy mondanánk a végén úgyis összejönnek. De tényleg. A tehetségesebb alkotók már kiismerhetetlenebbül csűrik-csavarják a szálakat, már nehezebb rájönni, de a végkifejlet ugyanaz. A héten megnéztem az HBO videotárból- had jegyezzem meg, szerintem fantasztikus "találmány", nekem korábban nem volt, és mióta van lehetőségem használni, azóta imádom, és egyenlőre még képtelen vagyok betelni vele- a Levelek Júliának című filmet. Pontokba szedném: 1. Amanda Seyfried nagyon tehetséges, és szép, szeretem őt a Mamma Mia-ból, a Veronica Marsból, a Kedves John-t még nem láttam, és még más filmekből amik nem jutnak eszembe, 2. Olaszország gyönyörű hely, ahová most már mindenképpen el szeretnék és fogok is jutni, 3. Beleemelni Shakespeare Romeó és Júlia című művét egy filmbe, úgy, hogy abból értelmes kerekedik ki? Szerintem ez tök jó. Bájos történet egy íróról aki a New York Times magazinnak dolgozik. Már magában ez, hogy író, és a New York Times-nak dolgozik.?! Oké, túllépek ezen. Tehát Sophie és szerelme, akinek most hirtelen nem jut eszembe a neve házasság előtti utazásra készülnek, úgynevezett elő nászútra. Sophie vőlegénye éttermet tervez nyitni így természetesen a nyaralás alatt sem a közösen együtt töltött idő foglalja le, hanem az, hogy minél újabb ízeket kóstolhasson, újabb dolgokat, recepteket,fogásokat tanulhasson, így Sophie-nak rengeteg szabad ideje lesz. Egy városi séta folyamán meglát egy kis téren sok lányt, akik mind írnak valamit, van aki sírva, van aki mosolyogva, majd feltűzik azt egy erkély alá, egy falra. Nem érti mi folyik ott, majd elhatározza, hogy Ő is ír valamit, mire megírná megjelenik egy fiatal nő aki leszedni a falra ragasztott cetliket,leveleket és elviszi egy kosárban. Sophie így lyukad el Júlia segítőihez, hiszen az Olaszországba, pontosabban Veronába ellátogató turisták mind Júliához intézik leveleiket, különféle szívbéli ügyekről. A megtalált irodában a már említett segítők szorgoskodnak, akik hamar befogadják maguk közé Sophie-t, majd amikor már Őt magát is elviszik leszedni a leveleket Sophie talál valamit. Egy tégla mögött megbújó,réges-régen ott hagyott levelet, amely talán már 50 éve is ott lehetett. Elolvassa a levelet, amelyet oly romantikusnak talál, és azt gondolja, ez mindenképpen megér egy választ. A segítők Sophie-nak adják a válaszadás lehetőségét, ezzel különféle események sorát elindítva, egy romantikus utazáson keresztül láthatjuk meg egy rég elveszettnek hitt szerelem újraszületését és egy újonnan kialakulóét. Egyszerűen gyönyörű, már is felkerült Olaszország a meglátogatandó országok listájára. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én már rengetegszer elgondolkodtam azon, hogy ez miért csak a filmekben sikerül? Miért csak a filmekben bukkannak rá a lányok párjukra? Miért csak ott kitartóak a férfiak? Miért csak ott alakulnak úgy a körülmények, hogy a végén mindig jó legyen? Ha egy lány nem adja könnyen magát a férfi fut utána és nem fordítva, a végén így is úgy is egy párt fognak alkotni, ez miért csak ott valósulhat meg? Ennyire kiveszett volna a romantika a társadalomból? A rég szerűség? Ez a mi hibánk lenne? A megjelenő új generációé? Javítsatok ki ha tévedek, de szerintem minden lány álma a szőke herceg, vagy legalábbis volt, de az egyre rosszabbodó körülmények hatására mindenki szépen lassan lemond erről az elérhetetlennek tetsző vágyképről. Azért jó amerikai romantikus filmeket nézni mert miközben nézed kicsit magad is részese lehetsz . Érzed a romantikát, a szerelmet, szeretnéd átélni. De sajnos az élet nem romantikus film, a legritkább esetekben szövődnek úgy az események, hogy az, ha csak egy kicsit is, de hasonlítson egy amerikai romantikus filmhez.

Veca

2011-09-16T12:41:00.000-07:00

A napokban, vagy talán ma, ezzel nem vagyok pontosan tisztában megjelent Janicsák Veca két (első) videoklipje. Két teljesen különböző dal,két szelet Veca gyönyörű világából. Nekem nagyon tetszenek!

Labirintus:

Kék angyal:

Veca nagyon tehetséges és egyedi, képes olyat nyújtani amit sok előadó ebben az országban nem, éppen ezért biztos, hogy nem fog egyhamar elveszni!:)

2011-09-14T03:58:00.000-07:00

Sziasztok!

Most éppen szünetelek, várakozom a délutáni óráig, mi ezeket az üres közöket,szabad órákat viccesen csak játékidőnek neveztük el egy csoporttársammal. Elég vicces, de az egyetem valóban ebből áll. Van rendszer, de még sincs. Van amikor elmarad óra, esetleg reggelről van 3 aztán x óra szünet és délután megint egy-kettő.. Jó, nekünk még nincs minden óra bent,de ez a hét elvileg erre megy rá és nem baj. Angolozni kéne és cikket írni,szerintem nemsokára egy kávé kíséretében neki is kezdek. Annyit szeretnék tőletek kérni, hogy ha szerettek ide járni és szeretnétek,hogy még többen legyünk, és ne tévesszen meg titeket a 7000 feletti szám, mert a napi látogatottság kevés, legyetek olyan kedvesek és osszátok meg a blog címét ahol csak tudjátok, bár igazából ha Facebookon megteszitek már jót tettetek. Annak aki így cselekszik nagyon szépen köszönöm!:)

Puszi nektek!

2011-09-13T04:47:00.000-07:00

"Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri."
/Leiner Laura/

2011-09-13T03:05:00.000-07:00

Sziasztok nyuszkák!

Élem kicsiny életem, elkezdtem egyetemi tanulmányaim, ami egyenlőre elnyerte a tetszésem, a nemsokára bekövetkező zh alkalmával szerintem már nem leszek annyira lelkes, de elhatároztam, hogy hagyom, hogy kibontakozzon stréber lelkem. Vicces, de megpróbálni azért meg lehet. Szeretnék jó átlagot, bár nem tudom itt ez mennyire lehetséges, és egyáltalán azt, hogy mit leszek képes kihozni az erőmből, és, hogy később mennyire fogom a falat kaparni az egyetem miatt. Mindenesetre most még jókedvű vagyok és pozitív, sokat változtam, változom, szerintem, szerencsére. Kicsit könnyebben veszem a dolgokat, és könnyebben fogadom el azt is, ha valaki már nem akar engem. Függetlenedem, vagy olyasmi. Kezdem elhinni, hogy többre vagyok képes mint azt gondolnám, ha eléggé akarom, márpedig most akarok. A jelenlegi kitűzött cél az egyetemi lap, a cikkeken még dolgozom, a többi majd jön magától, megpróbálok semmit sem erőltetni. Itt csücsülök a könyvtárban és ez a Weöres Sándor idézet áll a falon: "... győzve győz a győzhetetlen győzedelmes majomész." Vicces. Nemrég kezdődött az ötórás játékidő, a következő óra délutánra tehető, de most megyek is, élvezzétek, hogy még süt a nap, legyetek jók, de ne nagyon, cikkekkel és beszámolókkal még jelentkezem!:)

Szombathely nekem: A függetlenség városa

2011-09-11T02:01:00.000-07:00

Évente több ezer diák nyer felvételt különböző főiskolákra és egyetemekre, és hagyja el otthonát, ki-ki milyen módon, albérlet,kollégium, vagy a szerencsésebbeknek felmerül a bejárás lehetősége is. Egyfajta áldozat, amelyet azért hozunk, hogy szebb és jobb jövőnk lehessen. Elméletileg. De valóban így lenne?Megtérül az esetleges befektetés? A mai világban a legtöbb ember válasza erre a kérdésre az "ugyan,dehogy", vagy "nem éri már meg tanulni" esetleg "csinálj inkább más, semmint, hogy tovább tanulj" és stb. Vannak akik idő előtt letérnek az útról és nem szereznek diplomát, de a bátrak, akik megpróbálják,szembesülnek pár buktatóval mindazért, hogy egyszer majd a jövő értelmiségei közé tartozhassanak. Az első és talán a legszembetűnőbb "probléma": a szülők hiánya. A gyermek kilép az óvó, védő szülő karjai közül,a megszokottság medréből. Ezt az időszakot a kétségbeesés és sok esetben a káosz uralja. Hiszen ahogyan azt eddig megszoktuk problémáinkkal rohannánk egyből szüleinkhez, azonban ezek megoldása már ránk vár,nem várhatjuk, hogy más cselekedjen helyettünk.Egy másik tényező, ami csak azért mert második egyáltalán nem hunyhatunk szemet felette ,az a kérdés: "Hogyan fogom eltartani magam?". Itt szintén többféle variáció jöhet szóba. Egyfelől a szülők anyagi segítsége, diákhitel és a leghúzósabb a diákmunka. A legösszetettebb és legnehezebben összeegyeztethető lehetőség, hiszen ha valaki középiskola mellett végzett egyéb pozícióban diákmunkát sokkalta könnyebb dolga volt, aki egyetemre jár annak már szeszélyes órarendjével is "meg kell küzdenie". Mondhatná erre bárki, hogy nem nehéz, de aki esetlegesen háromnegyed kilenc után végez egy nap és utána éjszakázik, de nyolctól ismét óra van, abba az illető egy idő után biztosan belefárad. Megoldani és kezelni ezt a helyzetet muszáj. Pontosan 3 hete, hogy Szombathelyre költöztem Salgótarjánból. Sok mindent feladtam ezért, de sok mindent kaptam is. Én is azok közé a fiatalok közé tartozom, akiknek sokkal kényelmesebb volt az életük míg otthon éltek, ez nem a bizonyos dolgok elől való kibújást jelenti, egyszerűen megnyugvást jelentett, ha segítséget kaphattam. Olyan személynek tartom magam aki könnyen eligazodik bárhol és feltalálja magát különféle helyzetekben, de itt azért mégiscsak megijedtem. A tantárgyfelvételtől kezdődően kapkodom a fejem és jövök rá arra, hogy az egyetemi élet nem fenékig tejfel és bizony sok mindenre oda kell figyelni. Mert bizony nem intéződik el egy ügy, nem lesz munkám, ha nem intézem el, és nem megy minden könnyen. Szerencsém volt annyiban, hogy nem idegenek közé érkeztem, hanem barátokhoz, de számomra ez mégis hatalmas elszakadást jelent, hiszen a családom nagy részét magam mögött hagytam, és valljuk be, kényelmes gyermek lévén féltem,tartottam az előttem álló feladatoktól, de szerintem ezzel sokak vannak még hasonlóképpen. Rövid időkereteken belül rá kellett jönnöm, hogy ezt semmiképpen sem szabad, a dolgokat a lehető legegyszerűbben kell felfogni: ha másoknak sikerült, nekünk is fog! Kell, hogy legyen bennünk annyi önbizalom, hogy el is higgyük valóban képesek vagyunk rá, és nem fogunk elveszni. Az egyetemi lét elkerülhetetlen velejárója az, hogy gyermeki köpenyünket ledobjuk és magunk próbálunk helyt állni az élet oly sokféle helyzeteiben, ami sokszor hasonlít csatatérhez. El kell hagynunk illúzióinkat, téveszméinket, szilárdan kell a talajon állnunk, függetlenednünk kell.Bármilyen lehetetlennek tűnik is egy-egy helyzet, jusson eszünkbe, hogy semmi sincs veszve. A göröngyösnek látszó útvesztőben segítségünkre lesznek az egyetemen szerzett új ismertségek,barátok, velük karöltve átléphetünk ezen a kapun ami a felnőtté váláshoz vezet. Ha terveink,kitűzött céljaink elsőre mégsem sikerülnének ne adjuk fel rögtön. Gondoljunk büszkeségünkre, igyekezzünk túlszárnyalni a saját magunk és a mások által felállított elvárásokat,korlátokat, ne hagyjuk, hogy eltántorítsanak álmainktól, hiszen pont azért jöttünk ide, hogy véghez is vihessük. Mindig őrizzük meg a humorérzékünket, hiszen ha nevetünk a világ is visszanevet ránk és a problémákhoz is máshogyan viszonyulunk.Nagyon fontos, hogy ne várjuk folyton az aduászt,lássuk be, hogy mindenért küzdeni kell, ne akarjuk elhárítani felelősségünket, legyünk céltudatosak. A befektetett energia előbb, vagy utóbb de megtérül.A legtöbb tapasztalatot az ember akkor szerzi ha félelem nélkül mer belevágni az ismeretlenbe.Lassan egy hónap elteltével már érzem, hogy másképpen állok az előttem tornyosuló feladatokhoz. Kezdek felnőni és érzem, hogy már most több vagyok, mint amikor elindultam, Szombathely nekem ezért a függetlenség városa.

you should be.

2011-09-05T10:23:00.000-07:00

Óriási ellentét húzódik ember és ember között. Olyasféle amely éles határvonalat húz mintegy jobb és bal oldalakat képezve. Nem választhatod meg, hogy melyik oldalra kerülsz, ahogyan azt sem, hogy milyen családba csöppensz. Kiterjed életed egy bizonyos szakaszára, amin, ha képes leszel rá, te magad változtathatsz. Szegénység kontra gazdagság. Körülöleli a világot és mindent meghatároz. Semmi és mégis minden. A probléma nem feltétlenül ott kezdődik, hogy hová születsz, bár az is generálhat bizonyos fajta problémákat, hogy honnan startolsz és milyen esélyekkel, hanem, ott, hogy hogyan kezelik az emberek az efféle helyzeteket és hogyan viszonyulnak egymáshoz. A helyzet ebben a tekintetben gyalázatos. Mert sokan azt gondolják, többek lesznek attól, ha valakitől feljebbvalónak ítélik meg magukat vagyoni helyzetük tükrében. Ezen emberek a nagyképűség légkörében leledznek és tocsognak a saját nyálukban. Mert valljuk be ez történik manapság,tovább rontja ezt a jelenlegi gazdaság jelenlegi állapota is. Ha visszatekintünk a múltba,láthatjuk, nem volt ez másként régen sem, a különbség azonban az, hogy nem volt ilyesfajta mértékű széthúzás az emberek között, nem támadták, hanem védték egymást, és összetartottak. A mai világban már nem az értékek a meghatározóak, hogy egy bizonyos személy mire képes, illetve milyen a személyisége, hanem, hogy milyen márkájú óra villog a karján, vagy esetleg a pólóján,netán hány ezer, hány tíz ezer forintot költ el napi szinten. Óvodás gyermekekhez hasonló érettségi szinttel rendelkeznek azok, akik ilyen alapon tesznek különbséget. Bárki felháborodhatna ezen sorok alapján, és mondhatná azt, hogy nem teszi, de bizony igen, sokaknál ez a mérce alapja. Mert barátkozni sokszor nem elég szimpátia alapján, és sajnos ez esetekben érvényesül igazán a mondás: " A ruha teszi az embert." A modern világ természetes velejárójává válik. A kellően bonyolult és nehéz élet labirintusában az embereknek még inkább megértőbbként kellene egymás iránt viseltetniük. A családok különböző módon teljesítenek havi szinten és ebből gazdálkodnak,és azt gondolom, aki kellően érett fel tudja fogni, hogy mit tud elkölteni és honnan nincs tovább. Az új generáció bátran ítélkezik és szidalmazza azokat, akik nem ütik meg a több száz ezres lécet, a probléma itt a józan ítélőképesség hiánya és az értelemé. Ha egy ilyen vagyoni helyzettel rendelkező egyén képes felfogni azt, hogy pénzéből nem szárnyalhat teljes mértékig elvárhatná a toleranciát irányában. Egy ember értékét nem a pénze határozza meg terjedhet ez a viselt ruhára, vagy a használt pipere cuccok értékére, hanem a saját érzés-és gondolatvilága, tettei, az akarata, az, hogy milyen útról indult és hová képes célt érni. Sokaknak talán nem ártana észbe vésni,örök érvényű igazság.

actually.

2011-09-05T05:37:00.000-07:00

Nekem ez most nagyon tetszik. Egyesek szerint a Nyugatiasodásom jele.:) Tudjátok, csak lazán! ;)

"Tánc közben az lehetsz, ami csak lenni akarsz abban a pillanatban."
Mert ez a szám örök szerelmem, megunhatatlan, mindig isteniet tudok rá táncolni.:)

2011-09-04T06:00:00.000-07:00

"S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz.Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor.Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeriben látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál."

2011-09-04T05:40:00.000-07:00

Egyszerűen kiábrándító, hogy mennyi képmutató és hazug ember él a mai világban. Ideig-óráig melletted vannak, aztán eltűnnek mint a kámfor. Voltak,nincsenek. Érdekből talán? Gyomorszájon üt a tudat, hogy könnyen pótolható vagy, és lelkedre telepszik a szomorúság, hogy milyen egyszerűen átlépnek rajtad. Ott maradsz egyedül. Lehet,hogy sírsz. De mikor ezt teszed emlékezel majd valamire. A könnyeid emlékeztetnek arra a rideg tényre, amelyre sajnos a valóság nagy mértékben épül, hogy csak magadra számíthatsz. Hiába ígéri mindenki, hogy ott lesz és segít, és nem hagy el, a kétségbeesett helyzetekben mindig egyedül leszel. Minél többször sírod ki magad a saját válladon annál erősebb leszel. Megtanulsz majd átlépni az embereken, kilépni azokból a barátságokból amelyeknek nincs értelme, megtanulod majd a saját érdekeid nézni, teszed mindezt teljes könnyedséggel. Mert ezt tanultad, ezt tanították neked azok az emberek, akik elhagytak téged. Mindenkitől tanulhatsz valamit. Minden kapcsolatból leszűrheted a tanulságot, mindennek van értelme. Már nem keseregsz,tudod, hogy mindezek a javad szolgálták. Nyugodt szívvel inthetsz majd be ezek után az embereknek. Sose hagyd, hogy átvágjanak. Ne gyűjts kavicsokat,keresd az értéket.

2011-08-29T06:53:00.000-07:00

"Számtalanszor hallom, hogy sopánkodik az ember, mert csak a pofonokat kapja az élettől - hogy a közhellyel éljek. Arról viszont senki nem beszél, hogy ezeket miért ne adhatnánk vissza?"

Hurts

2011-08-29T03:54:00.000-07:00

Nem tudom egészen pontosan, hogy mi fáj és miért. Vidámnak kellene lennem. Elégedettnek. Igazából az is vagyok. Örülök, hogy megtettem ezt a lépést, és eljöttem Szombathelyre, magam mögött hagytam azt a várost, amely elég sok fájdalmat okozott nekem idáig. Olyan emberek közé kerültem akik szeretnek, és ahol otthon érzem magam, és ennek nagyon örülök. Mármint, hogy megkaptam ezt a lehetőséget az élettől. Nem elkiabálni szeretném, de biztatóan alakulnak a dolgaim, úgy érzem, hogy itt lehetőségem lesz sok olyan dologra, ami korábban nem válhatott volna valóra. Mindig is azt gondoltam magamról, hogy jól viselem a változást, és ez részben így is van, egyrészről, másrészről rossz, hogy ami megszokott volt, az elmúlik. Ami persze az élet természetes velejárója. Igazából azt viselem rosszul, ha számomra fontos emberek lépnek ki az életemből, és azért bármennyire is vágytam el onnan akadtak ilyen személyek. Mostanában gyakran idézem fel az érettségi időszakát, vagy akár visszatekintek két évre visszamenőleg. Az emlékekkel együtt jönnek az érzések, nem mindig öröm és nevetés, sokszor fájdalom és kétkedés. Mert ahogy itt ülök nem mindig tudok ezzel mit kezdeni. Persze most, hogy elköltöztem és lassan elkezdődik az egyetem remélhetőleg lesznek új barátaim, akik majd valahogy elterelik a gondolataim, de nem arra vágyom, hogy betöltsék az űrt. Mert bár sokszor az őrületbe kergetnek ezek a gondolatok mégis ezek formáltak rajtam elég sokat. Ahogy felszálltam otthon a buszra és láttam a környék házait azt gondoltam senkit sem érthetünk meg igazán. Mindenkinek van egy élete, sorsa, ami talán előre meg van írva. Nem biztos, hogy rendelkezik kellő akarattal, hogy kitörjön onnan. Szomorú sorsok, és sokszor még én panaszkodtam. Nem tudom értitek-e, hogy mit szeretnék mondani. A legtöbb esetben nem mindig becsüljük meg amink van és nem értékeljük eléggé. Pedig sok ember feleannyit sem kap, mint Mi. Mégis élnek és vannak álmaik. Én úgy érzem, hogy elég sokat kaptam most, megpróbálom ezt úgy "felhasználni", hogy valóban éljek minden lehetőséggel. Nem elfecsérelni szeretném. Ez a döntés számomra életem eddigi legösszetettebb döntése volt, amit sosem fogok tudni eléggé megköszönni és viszonozni, meg akarom élni minden percét!

Critics

2011-08-26T05:55:00.000-07:00

Egy kritikának, véleményem szerint az a szerepe, hogy felvilágosítsa az illetőt arról, hogy hol is tart az adott tevékenységben. Éppen ezért az a jó, ha tömör,világos és őszinte. Sokszor kíméletlenül őszinte. Mert ugyebár mi értelme lenne annak, ha a képedbe hazudnának? Én is ennek fényében próbálom megírni a kért kritikákat, minden jellegű sértődés elvárása nélkül.

Vegyük először Fanni blogját. Fanni 13 éves és a bejegyzései alapján teljesen olyan kép alakul ki róla mint a többi tiniről. Úgy értem nem abba a kategóriába tartozik akikről ugyebár már említést tettem, hanem teljes mértékben normális. Lehet, hogy paranoiásnak fogok most tűnni de nagyon is hasonlít a blogja az enyémre. Szereti az idézeteket képpel megosztani, linkeket youtube-ról, képet töltött fel magáról és stb. Amivel nincs is gond. Találtam ismerős képet illetve kifejezést "Szeretem Dal"- tőlem az "Imádom Zene". Viszont ő hétköznapi dolgairól is beszámol ami azért tőlem eltérő, és jó olvasni,és ebből is akad azért, és a design is tetszik. Mindent összevetve Fanni egész jó úton halad a blogolásban, de én személy szerint picivel több eredetiséget várnék.

Check it! listemben elérheted. (:

Ahogy Fannié, Kriszti blogja is a blogspot keretein belül működik, ami, nem tudom miért, de tetszik. Elég széles körben ír mindenről. Ami tetszik neki pl.: parfümök, akikért rajong és a véleményét is elmondja arról ami tetszik illetve nem tetszik neki, filmajánlókat is megoszt velünk. Képeket modellekről, zenéket, egyszóval szinte mindent. Nem igazán lehet unatkozni. Tetszik a barna színű design, mert az egyik kedvenc színem a barna és azt gondolom érvényesül a "kevesebb néha több" kifejezés, mert nem próbál mindent összezsúfolni a blogjába. Elég sok bejegyzése határolható be a divat kategóriába, de azt gondolom ezzel sincs baj. Olyan tini aki szerelmes, vagy épp kétségek gyötrik. Az ő oldalát is ajánlom Nektek, ami a Check it! listemből szintén elérhető! :)

További szép napot! Én nemsokára megyek karneválozni!:)

2011-08-23T07:41:00.000-07:00

"Megbocsájtok, de sohasem felejtek..."

‎"Nehéz elveszíteni valakit. Nagyon sokáig kerestem a választ, a magyarázatot, hogy miért történt. De erre sajnos nincs válasz. Ilyen az élet."

♥

hello hello.

2011-08-22T14:12:00.000-07:00

Hello minden kedves látogatómnak!

Piciny helyzetjelentést szeretnék közzé tenni! :) Tegnap megérkeztem Szombathelyre, már a cuccaim is kipakoltam és jelentem eddig minden tetszik és jól érzem magam! Remélem így marad hosszútávon is!:) Annyi biztos, hogy eleinte nehéz volt elhagyni magát a várost is, de itt kifejezetten jó, hogy nem ismerősök jönnek velem szemben az utcán és nem ismernek, és még furcsa "forgalom mellett aludni". :)De természetesen minden jobb értelemben más itt, mint a korábbi városomban. A blogot nem tervezem elhanyagolni, de sajnos az én gépemen még nem üzemel net és tudom nem nagy dolog egy kép beszúrása vagy hasonló dolgok, de nem igazán szeretném ilyesfélékkel más gépét terhelni. Jövőhéten már gólyatábor, úgy érzem hamar eltelik a maradék idő a nyárból, rövidesen elkezdődik az egyetem,de a héten még részem lehet pár izgalmas dologban, pl: a Savaria Történelmi Karneválban, amiről sajnos tavaly lemaradtam. Kritikákkal, könyv-és filmajánlóval is ugyanúgy tervezem majd jelentkezni,nem felejtettem el a két esedékeset sem, illetve különböző témákról alkotott véleménnyel, zenével és idézettel, tehát ami tőlem már megszokott, de ez a pár nap még egészen biztosan a beilleszkedésé. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire örülök annak, hogy többen jártok, köszönöm! :)

További jó nyarat!:)

About me 2.

2011-08-16T15:00:00.000-07:00

Tehát, azt már tudjátok, hogy emocionálisan gyenge vagyok, és bizonytalan, de ennek most már vége, ennek a megváltoztatásán dolgozom. Álmodozós,merengős,agyalós. Szeretem a lila színt, régebben pink mániám volt, de azt hiszem a szellemi "fejlődésemnek" tudható be talán, hogy belilultam. :) Van egy kispárnám amit 9 éves koromban kaptam névnapomra és a mai napig azzal alszom, igaz kicsit megviselt már, de nem tudok nélküle elaludni. Teljesen be tudok zsongani különböző méretű és színű ételhordóktól,tároló dobozoktól, ne kérdezzétek miért. Filmek terén romantikus,vígjáték,thriller és kevésbé horror, bár mostanában átszoktam a többet mondó romantikus-dráma jellegű filmekre. Kedvenc íróim közé tartozik Jane Austen,Szabó Magda, Charlotte Bronte, Leiner Laura.Akik szerintem sosem fognak kimenni a "divatból" az Jennifer Lopez és Nelly Furtado, őket nagyon szeretem! Azt gondolom, hogy nincs szükség példaképekre, mindenki próbáljon a saját belátása szerint élni és megvalósítani a terveit és álmait, amihez a saját akarata szükséges, ne egy másik személytől várja az indíttatást, csupán belső elhatározás kérdése.Férjhez mennék Enrique Iglesiashoz! Kedvenc színészem jelenleg Robert Pattinson, színésznő nincs, sokakat kedvelek. Szeretek koncertekre járni, bár mostanában nem voltam. Hiú vagyok a lábaimra,szeretek tornázni és futni. Szeretem a barátaimat, igyekszem mindig ott lenni, ha szükség van rám, cserébe én is csak ugyanennyit várok el. :) Utálom az érdek- és felszínes embereket. Ha olyan kedvem van szeretem az utcán kinevetni a járókelőket. Mindig azt szoktam mondani, hogy én vagyok a legmegértőbb ember, csak egy idő után nem érdekelnek a kifogások, de tényleg, a barátaim szerint megértő vagyok, hogy jó hallgatóság-e azt nem tudom, mivel sokat beszélek.:)Nyitott szívű,barátkozós, minden hülyeségben benne lévő. :) Kicsit olyan " csak úgy" lány. (:

I'm

2011-08-14T15:21:00.001-07:00

Lehet, hogy most különleges dolgokat kellene mondanom, olyan dolgokat, amikkel felülmúlhatok embereket, de az az igazság, hogy szerintem ugyanolyan átlagos vagyok mint Te. Nem szeretek és nem is tudok korán kelni, sokáig tart míg észhez térek, imádok aludni, kb. a nap bármely szakaszában, nem nézek tv-t, nem tartom érdemesnek, csak néha, ha megy egy-egy normálisnak tűnő show műsor, de ezek nálam már lecsengtek, néha talán a híradó,hogy mégis képben legyek,na jó, a Showder klubot imádom, azon belül is Kiss Ádámot. Kávéfüggő vagyok, kb. 11.-ben az éjszakai tanulások alkalmával szoktam rá, de a Nescafe-t is szeretem, nem kimondottan vagyok házias, de az egyetemi lét egyik velejárója ez is, tehát lassan elkerülhetetlenné válik, hogy magamra főzzek. Imádom a sütiket, gyűjtöttem süteményes recepteket, különösen szeretem a régi sütis könyveket, szeretek sütni, ami kényelmes és gyors az a muffin mindenféle változata, de szeretnék jó tortákat is sütni. Főzni kevés dolgot tudok még, vagy amit tudtam, azt javarészt elfelejtettem. Nem tanított az anyukám főzni, pedig szerettem volna. A memóriám nem túl jó, sok mindent elfelejtek,amik később eszembe jutnak, néha kicsit szétszórt vagyok, az íróasztalomon állandóan kupi van, de szeretem, mert én átlátom. Kedvencem a Smarties. Nem kimondottan szeretem a mekis kaját, de az utóbbi időben rászoktam, amire nagyon az a csokis shake.Kedvenc kajám most nincs, de régen ölni tudtam volna a milánóiért. Szeretnék megtanulni kötni és varrni,zongorázni- mindig is érdekelt, és egyszer én is elfogom tudni játszani a Bella's lullaby-t, folytatni fogom a latin táncot, mivel táncoltam 1,5 évig, szeretném olyan szintre fejleszteni a futást, hogy maratonon indulhassak. Nem sátoroztam még sosem, ezért ez sem maradhat ki, szeretnék sokat utazni, vonzódom a kreatív dolgokhoz,mindig elhatározom, ha betérek a hobbi boltba, hogy ezt és ezt elkezdem, de sajnos még nem sikerült. Szeretném megnöveszteni a hajam, legyen szép hosszú és dús. Eredetileg szőkésbarna hajam volt, de kb. 2 évvel ezelőtt le lett vágva és festve, utána még egyszer, ezt követően pedig nem nőtt le, csak kicsit világosabb lett, de egyébként barna. Kiskoromban imádtam fésülködni, most pedig hajat vasalni. A telefonom nélkül egy lépést sem teszek, mindig van könyv a táskámban, azt már tudjátok, hogy szeretek olvasni, szeretek írni, mindig megnyugtat, regény írásába is kezdtem, szeretnék egyszer a Mo.-i ismert írók táborába tartozni. Néha kicsit egoista, néha kicsit lökött. Amikor írni kezdek mindig egy pohár kakaóval, vagy vaníliás tejjel teszem. Van filofaxom és igyekszem a fontosabb dolgokat oda feljegyezni, de sokszor azt is elfelejtem, hogy felírtam. Kedvenc sorozataim közé tartozik a Szívek Szállodája,Veronica Mars, Gossip girl, és Vámpírnaplók. Szeretem a filmeket és sorozatokat angolul és magyar felirattal nézni, tanultam már így pár dolgot. Éjszakai bagoly vagyok. Nem szeretek olyan dolgokat nézni,hallgatni,viselni amit nagyon sokan szeretnek, vagy felkapott, de persze ez sokszor megoldhatatlan. Imádok nevetni, sokszor sírásig, és nem mindig mondható el rólam, hogy komoly vagyok. Mániákusan gyűjtöm a táskákat, a ruhákat kevésbé. Egy kis Bogca feliratú fa ékszerdobozkában apró,pici fülbevalókat gyűjtök, már jó ideje ezeket szeretem viselni. Van köldök piercingem, és szeretnék majd tetkót is. Zenei téren gyakorlatilag mindenevő, bár annyira mégsem sikerült egyedi ízlést kialakítani. Nem majmolok másokat, szeretek valamit magamtól megtalálni, valamire magamtól rájönni, és a legjobban a saját magam által elért dolgokat tudom értékelni. Utálom a képmutató és hazug embereket, az előítéleteket, és a hátam mögötti megjegyzéseket. Nem hiszek az igaz szerelemben, pedig szép dolog a sírig tartó szerelem. Szeretném egyszer kipróbálni milyen lehet esküvői ruhamodellnek lenni, mert egyszerűen imádom őket, ha másért nem, legalább a ruháért férjhez mennék egyszer. Karaokezni sosem karaokeztam még, ez is fent van a listámon. Szeretek kirándulni, és szeretem a természetet. Vidéken tervezek házat venni, nagy kerttel amibe persze én magam ültetnék. Imádom a tulipánokat, a kedvenc virágom. Nem mindig ügyelek a részletekre, szerelmes vagyok Enrique Iglesiasba. Jó sok időbe telt, de rájöttem, hogy nem érdemes túlzottan mások véleményére adni, én is eszerint élek,szeretem a spontán dolgokat.Szeretnék egy nagyon sok könyvből álló könyvgyűjteményt, és szeretnék egy nap aláírásokat osztogatni. És persze újságíró lenni. Vásárolni csak akkor szeretek, ha egyből megtalálom amit keresek,szeretnék eBayről rendelni egyszer. Kicsit gátlásos vagyok, nehezen mondom ki azt, hogy "szeretlek", illetve nem vagyok az a bújós és simogatós fajta. Néha nagy a szám, anyukámmal állandóan viccelődöm. Aki közel áll hozzám az biztos lehet abban, hogy én is mellette állok. Néha túlságosan makacs vagyok, és könnyen fel lehet bosszantani. Általában jókedvűen állok a dolgokhoz, sok mindenen csak nevetek, de legbelül máshogy megy ez. Hazudni nem szeretek, inkább az őszinteség. Régen amikor hosszú és melírozott volt a hajam rengetegszer hallottam, hogy hasonlítok Kiss Ramónára. Kétszer voltam BK castingon, de egyszer sem kerültem be, haha, ha így lenne, arról valószínűleg már sokan tudnátok. Szeretnék fotózni, egy jófajta géppel, és rádiós műsorvezetést kipróbálni. Nem vagyok az a tipikus gyűjtögető, de azért akad nálam jó pár kacat. Télen elmegyünk a Bécsi adventi vásárra. Szeretek távolsági buszon utazni és aludni, szeretek angolul beszélni, és gyűjtöttem a bérleteket. Hiszek a világvégében és abban, hogy minden okkal történik. Szeretem az újságok horoszkóprovatait. Folytassam még?!

Like it!

2011-08-14T12:31:00.001-07:00

Sosem kértem még Tőletek ilyesféle dolgot, és valószínű, hogy többet nem is fogok, most is csak megpróbálom, hátha, mert nem valószínű, hogy lesz kedvetek hozzá, tehát, neveztem egy képpel Dana a Mosaic Tv egyik műsorvezetőjének játékára, aminek keretében Rihanna koncertjegyeket sorsol, és mivel venni nem vennék, nyerni szeretnék jegyet! Nem állok annyira rosszul, 100 körüli lájk, lehet azóta már a 100 is megvan, de volt olyan leányzó akinek a nevezés után kb. 2 nappal már 175 volt.. hát ez van, az én ismerőseim nem ilyen aktívak, legalábbis, ha én kérem. Ezért gondoltam, hogy hozzátok fordulok. Mindössze annyi lenne a tennivaló, hogy a Facebook keresőjébe, bepötyögöd a nevet: "Dana", nyomsz rá egy "tetszik"-et, elengedhetetlen része a játéknak, végül pedig itt egy link, nem tudom mennyire működőképes így :

https://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=2311906121985&set=o.234109636607891&type=1&theater

a képre ismét egy "tetszik". Ha valami probléma adódott kérlek jelezd, és ha valami efféle dolog merülne fel nálad is, csak jelezd és szívesen segítek, aki like-ol, annak pedig nagyon szépen köszönöm előre is!

2011-08-14T11:24:00.000-07:00

Szerelmes vagyok ebbe a sorozatba, és szeptember 15.-én végre újra eggyé válhatunk. ♥

In the past

2011-08-13T15:00:00.000-07:00

Nem jut eszembe semmi különös arról, hogy mi is akartam lenni amikor kislány voltam.Nem emlegettem olyasféléket, mint pl.: "Én állatorvos leszek,balerina vagy esetleg színésznő" és stb, nem, valóban nem jut eszembe efféle tipikus foglalkozás. Aktív gyermek voltam, sosem szerettem unatkozni. Kedvenc reggeli időtöltéseim közé tartozott a Kölyökklub megnézése, 11.-ig általában ki sem mozdultam a házból, imádtam, a kedvencem a Micimackó volt, és a mai napig szeretem. Kedvenc helyeim közé tartozott az erdő, mindig is meghatározó szerepet töltött be a gyermekkoromban, a legjobb barátommal, aki végigjött velem életem ezen szakaszán és a mai napig mellettem áll, nagyon sokszor jártunk erdőben. Imádtuk. Folyton olyan célokat tűztünk ki magunk elé, hogy melyik fát nem sikerült még megmásznunk és mennyi van még hátra. Voltak kedvenc helyeink. Kirándulni is nagyon szerettünk. Egész nap el tudtunk játszani,képesek voltunk bármiféle aprósággal lefoglalni magunkat. Mindig új dolgokat akartunk kipróbálni, szerettük, ha kreativitásunk szárnyalhat. Azt hiszem a mai gyerekek többsége már nem ilyen. Úgy értem, nem sok idő telt el azóta, de mégis más lett minden. Új generáció. Amiben már az a megszokott, hogy 13-14 évesen szexuális életet élnek a kislányok, de addigra már túl vannak egy-két lerészegedésen, nyugodtan és elégedetten gyűjtik az efféle élményeket. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra ez teljes mértékben kiábrándító. Nekünk matricás albumaink voltak és matricákat cserélgettünk, tazókat,barátságfüzeteink voltak, egyáltalán divat ez ma még? Nem voltak okos telefonjaink, és nem születtünk úgy, hogy képesek voltunk használni az internetet. Mert a mai generáció lényege tulajdonképpen ez. Nem tartom egészségesnek ezt sem, én imádok olvasni, és az egyik legelkeserítőbb dolog az az, hogy kezd kimenni a divatból. Kezdik, kezditek cikinek tartani. Pedig az egyik legjobb dolog. De míg én a könyveim cserélgetem, más tizenéves lány a pasijait, és nem mondhatja el magáról, hogy normális gyerekkora volt. Én 13 évesen közel sem voltam még egy házibulihoz, azt hiszem ekkoriban már megengedték, hogy egyedül menjek el a KÖNYVTÁRBA, remélem érzékelitek a súlyát,táborokba jártam, kirándulni, nem pedig ismeretlen helyekre úgy, hogy a szüleim nem tudják hol vagyok. Lehet, hogy földhöz ragadt vagyok, de ezt képtelen vagyok elfogadni. Azt hiszem 15 éves voltam amikor a nővéremmel és az unokatesómmal bementünk a városba bulizni, mondhatjátok ez is korai, de utána kb. 1 évig nem volt ilyenre példa, és inni se ittam csak miután elmúltam 16. Nagyon elszomorít az a tény, hogy ami az én gyerekkoromban megszokott volt az mára fakó, divatjamúlt. Amikor a 13-14 éves kislányok party szerkóban pucsítanak képeken és azt hiszik, hogy micsoda nő, és, hogy már felnőttek, na ott szoktam kiakadni. Senkinek nem kellene így viselkednie, maradjon gyerek. Ne akarjon egyrészt idősebbnek másrészt menőbbnek látszani. Ja, és a lényeg: ne ossza az észt azoknak, akik tőle idősebbek. Cigivel a kezükben pofáznak a felnőtteknek, mert, hogy ők már "nagyok".Lehet, hogy sikerül elhitetni azt valakikkel, hogy korban többek, de agyilag biztosan nem. Régen annyira más volt a világ, megszokott volt, hogy a középiskolát egyetem követi, de mintha ez is múlna el. A középiskolát sokan csak végigbulizzák és leszarják az egészet, csak legyen meg mindenből a kettes alapon. Szégyenletes. Mindenki az interneten éli az életét, és panaszkodik arról, hogy unatkozik. Menjenek ki a szüleikhez a konyhába és beszélgessenek el velük, menjenek el sétálni a barátnőikkel, látogassák meg a nagyszüleiket, pakoljanak rendet a szobájukban ,vagy tanuljanak, mert sok embernek nem ártana, és ne nézzék le azokat akiknek ez igenis fontos, és ne a facebookon éljék pl. a nemi életüket,mert bőven nincsenek még ezen a szinten. Szerintem gáz ahogyan a mai tinik viselkednek és az is, hogy egyáltalán nincsenek céljaik. Szerintem.

2011-08-13T04:25:00.000-07:00

"Ha önmagad vagy,akkor már nagy lépést tettél,hogy kiszakadj a tömegből."

2011-08-12T12:31:00.000-07:00

Jelentem még élek, bár mostanában keveset tartózkodtam számítógép közelben, nagy volt a sürgés-forgás errefelé. Nemrég zsákoltuk be a cuccaim egy részét, amik ma hajnalban sikeresen meg is érkeztek Szombathelyre, nagy örömömre, mivel így nem kell majd olyan sok cuccot cipelni a vonaton,jövőhéten. Bizony. Jövőhét vasárnap költözöm le Szombathelyre, 30.-ától gólyatábor, már nagyon várom! Pár napja amikor beléptem a Neptunomba már láttam a tantárgyak mintatervezetét és teljesen bezsongtam tőle, le is töltöttem az első féléves tantárgyakat, nagyon tetszenek!Hétfő reggel ott fogok rostokolni a Neptun előtt, hogy a lehető legjobb időpontokat választhassam, bár kitudja, hogy minden összejön-e úgy, ahogy azt én szeretném. Jó lenne munkát vállalni egyetem mellett, sőt egyenesen muszáj lesz, délutánonként persze és hétvégente. Ha a kétéves tárgyakat összességében nézem, akkor visszaköszönnek majd olyan tárgyak, amiket itt a közgében már tanultam, mint pl: marketing, pénzügy,számvitel stb, tehát nem fogok tök hülyén beülni az órákra. Már ezért megérte. Matek viszont nem lesz ahogy láttam, áldom az eget érte, mert én és most nem túlzok, világéletemben hülye voltam matekból, de a matek érettségi után döbbenten tapasztaltam, hogy vannak tőlem is hülyébbek,jó ezt tudni.Kicsit megijedtem a tantárgyak mennyiségét illetően, mivel ugye-és ezt normál emberek tudják is- egyetemen egy félévre jut annyi tárgy, vagy még több, mint amennyi középsuliban egy évre, és én még azt fontolgatom, hogy mi legyen a szabadon választottam. Haha .Annyiféle elágazás lesz angolból, hogy szerintem nagyon nagyon fogom majd szeretni ezeket az órákat, imádom, vagyis eddig imádtam az angolt. Nagyon furcsa, pont egy hónap múlva ilyenkor kezdődik a suli, és szerintem az első zh-k alkalmával le is lankad ez a kezdeti izgatottság, mindenesetre a csoporttársaim, vagyis az a kettő, akivel már ismerkedek, nagyon aranyosak, úgyhogy remélem majd együtt vészeljük át a kezdeti gázos időszakot. Jövőhéten el kellene intéznem sok papírmunkát, és végérvényesen elbúcsúzni a várostól. Vagyis, mivel elég ritkán tudok majd hazajárni, azért nem teljesen végérvényesen. Hiányozni fog a megszokottság, a saját szülővárosában az ember mindent olyan ismerősnek talál, tudja minden kis utca végét, és azt is, hogy ha az egyik sarkon bekanyarodik biztosan ismerős helyen találja magát, ismeri már, mint a tenyerét. Én is így vagyok ezzel. És így a végére talán már nem is gyűlölöm annyira, de ettől függetlenül vágyok elmenni. Az emberek, a barátaim, az ismerőseim mind-mind hiányozni fognak, ezt még időbe telik majd megszokni, de mindezeket fel kell áldoznom, hogy szebb és jobb életem lehessen.

2011-08-12T12:07:00.000-07:00

"Mosolyogj mindig. Ez arra készteti az embereket, hogy azon töprengjenek, hogy te ki is vagy valójában." :)

Dramaqueen

2011-08-06T14:46:00.000-07:00

Mivel nem tudtam kitalálni semmiféle rendszert ezért valószínű több bejegyzést is írok magamról, majd ahogyan jön. A cím, dráma királynő, meglehetősen igaz rám. Nálam mindig helyzet van, sokszor túlbonyolítok dolgokat, nem tudok csak úgy átlépni embereken, ahogy rajtam lépnek sokszor, nem tudom magam mögött hagyni teljes egészében a múltat, folyton rágódom. Azon, hogy mi lett volna, ha, és így tovább és így tovább. Megváltoztatnék dolgokat, folyton reménykedem, ezzel pusztítva el a lelkem, hiszen a sok gyötrődés és önmagam okolása ehhez vezet egy idő után. Mindig lejátszom magamban a dolgokat, ahogy történt, visszaemlékszem, hogyan kellett volna máshogy, képtelen vagyok csak úgy megszakítani a kapcsolatot egy illetővel, néha betegesen tudok ragaszkodni egy személyhez,baráthoz. Nem feltétlenül lojalitásnak nevezném, ez már talán beteges. Normális ember mit tenne? Abszolút nyugodt lelkiismerettel megszakítaná azt a viszonyt azzal az illetővel, aki csak "bántja", akitől semmi jót nem kap, hiszen tudja, hogy ez nem jó számára, én mit teszek? Húzom, halasztom az elválást ameddig lehet, ameddig nem kerülök a megőrülés határára kb. Kicsit durva lehet így olvasni ezeket a sorokat, de sokszor ezt érzem. Az ismerős helyek mindig visszaidézik az emlékeket ezzel kerülök örökös körforgásba, amíg el nem költözöm innen. Nem mondanám magam társfüggőnek, hiszen van amikor kifejezetten nem tudok magam mellett elviselni senkit, de néha rossz, ha az ember nem tud kivel foglalkozni, és akkor enged meg bizonyos dolgokat . Minthogy pl. azt, hogy áttapossanak rajtam. Szeretek egyedül lenni, merengeni, gondolkodni,tervezni, de néha már nem jó. Sokszor azt érzem, hogy nem kellek az embereknek és nem szeretnek, holott mindenki csak éli a maga életét. Mostanában rengetegszer rám tör az emberutálat, mivel, hogy sokszor a lelkem is kiteszem bizonyos személyekért, és nem kapom meg cserébe azt a fajta törődést amire vágyom. Nem hiszem, hogy önző lennék, hiszen mást, már csak a puszta létezése miatt szeretnek. Igazi szeretnék lenni. Egyedi. Szeretném, ha az emberek szeretnének, de nem szeretném kierőszakolni, bár sokszor túlságosan makacs tudok lenni, és nem engedek, csak akkor, ha az történik amit én szeretnék,bár lehet, hogy túl önző vagyok bizonyos helyzetekben mivel szeretem ha nekem van igazam és győztesen kerülök ki egy helyzetből, de egyre inkább megtanulok veszíteni is.. Nem feltétlenül az a fajta populáris személyiség vágyok lenni akit mindenki istenít és szeret, de azért jó lenne picit népszerűbbnek lenni. Van, hogy nincs erőm jókedvűnek lenni, pedig alapjában véve az vagyok, olyankor van az, hogy én is próbálok nem foglalkozni senkivel és semmivel, csak lenni. De nekem ilyenkor lelkiismeret furdalásom van, képtelen vagyok csak úgy eltűnni. Sokszor agyalok felesleges dolgokon, emésztem magam olyan emberek miatt akik nem érdemlik meg, forgolódom álmatlanul. De ezt a korszakom igyekszem lezárni, Szombathelyen mindent máshogyan csinálni, és nem hagyni azt, hogy egyik pillanatról a másikra elkapjon a rosszkedv, van amikor a sírhatnék is rám tör csak úgy a semmiből. Azt tudom, hogy szeretetre éhezem, csak azt nem, hogy mit tegyek érte. Szeretném, ha megbecsülnének az emberek... Mindig elgondolkodom azon, ha valakit megbántok, vagy esetleg, hogy bántó volt-e számára a viselkedésem, sokszor kérek bocsánatot, de tőlem igazából senki, vagyis meglehetősen ritkán. Nekem ez is szokott fájni, de lehet, hogy nem vagyok még lelkileg érett, hogy képes legyek elviselni ezeket. Túlságosan kritikus vagyok magammal szemben, de próbálom magam úgy elfogadni ahogy vagyok, már képes vagyok beismerni a hibáimat. Ennek azért örülök, és annak is, hogy folyamatosan változom, azt hiszem jó irányban. Kezd önbizalmam lenni, holott korábban nem volt, na de nem úgy, mint egy egoistának. Bár néha olyan pillanataim is szoktak lenni. Mindenesetre eldöntöttem, hogy nem időzöm túl sokat a múltban, hanem inkább a jövőmre koncentrálok, arra érdemesebb.

Vizet az elefántnak

2011-08-05T14:57:00.000-07:00

Robert Pattinson egyszerűen páratlan. Vagy legalábbis az a precizitás ahogyan a szerepeit választja ki. Csupa olyan filmben lehet őt látni amelynek a célja nem a tömegek elbutítása, hanem mély érzelmeket közöl és elgondolkodtat. Nem átlagos tinivígjátékok, komoly, a felszín alatt húzódó értékek közvetítője. Nem olvad be a tömegbe, nem áll be a Hollywoodi sztárok sorába, mert akadnak olyanok, akik csak azért, hogy figyeljenek rájuk és beszéljenek róluk szinte bármit elvállalnak, de Robert nem. Megvan a maga kifinomult érzéke az ilyesmihez, ha fogalmazhatok így. Reese Witherspoon pedig egyszerűen tökéletes. Olyan színésznő aki sosem fog kimenni a divatból, és azt hiszem a Doktor Szöszivel mindannyiunk emlékezetébe örökre bevéste magát. Nekem nagyon nagy kedvencem. Bevallom, kicsit furcsálltam ezt a fajta párosítást, de Robert és Reese végül tökéletesen kiegészítette egymást. A történet egy állatorvosnak készülő fiúval indít, aki már majdnem, hogy valóban állatorvossá válik, egyetlen vizsga áll már csak előtte, azonban a sors közbeszól, egy váratlan tragédia kiszakítja addigi megszokott életéből, és egy hirtelen ötlettől vezérelve nekivág a nagyvilágnak. Jacobnak fogalma sincs, hogy merre megy ,vagy, hogy mit fog csinálni, felpattan egy vonatra, nem tudja kik közé csöppen. Egy vándorcirkusz találta meg. Mintha a sors akarta volna így. Rövid időn belül a cirkusz igazi tagjává válik,állatorvosként mutatkozik be, később feladata lesz egy robusztus elefánt Rosie betanítása, mellyel megmentheti a cirkuszt a csődtől. Mindeközben szépen lassan szerelemre lobban a cirkuszigazgató gyönyörű,fiatal, szőke felesége , Marlena iránt, aki férje iránti kötelezettsége miatt sem ismeri be saját magának az érzést kezdetben. Kettejük szerelme végül győz, új életet kezdhetnek,az életük mintegy felemelkedik , új irányt vesz, és életük végéig együtt élhetnek,oldalukon Rosie-val. A film egy jelenkori jelenettel indít, egy idős öreg úr meséli el az életét, és végül szemtanúi lehetünk annak is, ahogy visszatér "otthonába" a cirkuszhoz az öregek otthona rideg és kellemetlen falai közül. Imádtam! Egyszerűen tökéletes!

2011-08-05T13:53:00.000-07:00

-Mi az hogy "igazi"? -kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.

-Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

-Az, hogy "igazi" nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. -felelte Bőr-lovacska. -Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik Veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged Magadat, akkor attól leszel igaz.

-Nem fáj az? -kérdezte Bársony-nyuszi.

-Néha fáj. -mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. -De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.

...-Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? vagy apránként?

-Nem hirtelen történik. -mondta Bőr-lovacska -csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit....

2011-08-04T03:34:00.000-07:00

Hello dears!

Föld hívja Bogit, a blogját ellepték az idézetek! xD Haha.:D Idézet őrült vagyok, idézetek minden menyiségben, gyűjtöm is őket, és legalább Ti is kaptatok ebből egy szeletet és még fogtok is. Most ehhez volt kedvem. Amikor szeretnék bejegyzést írni mostanában mindig túl álmosnak érzem magam hozzá egy, vagy nem esik jól, és erőltetni nem szeretném. Viszont már ígértem film ajánlót is. Ahogy olvasgatok blogokat azt látom, hogy mindenki beszámol magáról egy külön bejegyzésben, és olyan jó ezt olvasni, mármint mindenkiben van valami egyedi, vagy jól tudja a személyiségét tálalni. Nem mindegy. De, én is szeretnék egy ilyet, nem vagyok hű de nagy valaki, de csak apróbb részletekben próbáltam magam eddig még bemutatni, egy egész bejegyzést szánok majd arra, hogy mit szeretek csinálni , miben lelek örömöt és stb. Nem ígérem, hogy nagyon izgalmas lesz, vagyis majd kiderül. Nem csinálok mostanában semmi érdekeset, illetve, hogy angolozok és törizek, bár tegnap egyiket sem csináltam, még csak nem is futottam és nem is tornáztam, emiatt egy kicsit rosszul érzem magam, ma mindegyiket bepótolom. Találkozom barátnőkkel, elmegyek keresztanyához, mamához és stb. Viszont tegnap este harmadjára is írtam a felvi falára, hogy kik jönnének NYME-BTK-Idegennyelvi kommunikátor szakra. Gondoltam, hátha. Mivel már korábban elkezdtem ismerkedni egy intézményis csajszival, most is egy ilyen lány talált meg engem először, ne értsétek félre, én ennek is nagyon örültem, mivel senkit nem ismerek még ott, tehát jól jönnek az ismerősök, de aztán végül csak jelentkezett egy leányzó az én szakomról, amivel teljes lett minden, és végül egy harmadik lány is bejelölt még. Most már nem félek, ha minden jól megy lesznek ott barátaim, sőt, lesznek, mivel aranyosak voltak, remélem én sem okoztam túl nagy csalódást. Teljesen rákattantam az erőteljes színű körömlakkokra, tegnap vettem egy élénk, ribanc piros lakkot, este fel is tettem, nagyon tetszik, nem mindig festem a körmöm, pl. műkörmöm se volt még soha. De most mindenféle színből szeretnék beszerezni egyet, a régebbiek már beszáradtak.:D Este befejezem a Szívek Szállodája 2. évadát, és a csomózott karkötőt amit elkezdtem, szeretném teleaggatni a kezem ilyenekkel :D, és még Alkonyatozok is, most ezt is elkezdtem megint olvasni. Nálam most ez van, mindent újra csinálok. :)

Legyetek jók, este jövök!

2011-08-04T03:23:00.000-07:00

"… a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

2011-08-04T03:13:00.000-07:00

"Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál."

Paulo Coelho

2011-08-03T15:37:00.000-07:00

"Nem a csillagokban kell keresni a sorsunkat, hanem önmagunkban."

2011-08-03T15:21:00.000-07:00

"De hát nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk."

2011-08-03T15:17:00.000-07:00

"Fogadd el: egyszer te vagy a galamb,máskor meg a szobor."
Scott Adams

2011-08-03T14:58:00.001-07:00

"A tükör mindent pontosan visszaad: nem téved, mert nem gondolkodik.Gondolkodni lényegében nem más, mint tévedni."